Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

Utóiéri a szabó: — Állj meg, te cigány! Add ide a királykisasszonyt! — Odaadom, de fogadjunk! Aki hamarabb megvarr egy nadrágot, azé lesz a királykisasszony! Hát az ördög olyan hosszú cérnát húzott bele, bementek egy kis házba, hogy mikor fűzött az ördög, az ablakon mindig kiugrott. Olyan hosszú vót a cérna. Bement, kiugrott, meg megint beugrott. Addig a cigán öltötte a cérnát. Gyorsan megvarrta. Már készen vót. Az ördög befűzött a tűbe, ki meg beugrált az ablakon. A cigán megcsinálta hamarébb. A lett a győztes. Akkor küldte Pultó a kondást: — Eridj, te most, kondásfiam! Megyén a kondás. Már egészen bent vótak a határba, a nagy fa tövinél. Mentek már felfele az alvilágbú a felvilágba. Egy uraságho mentek be. — Fogadjunk — mondta a cigánfiú az ördögkondásr^ak —, az. enyém a göndorfarkú lesz, tied az egyenesfarkú disznó. Amelyik többet hajt ki, azé a királykisasszony! Tied az egyenesfarkú, a göndorfarkú az enyém! — Jól van — aszondja az ördög. Az ördög egy disznót megfog, ipp egyenesfarkú vót. örült az ördög. Hányta-vetette, nincs egyenesfarkú. Három vót egyenesfarkú, betegek. A cigán mind kihajtotta a disznókat, azt a három koszos malacot otthagyta. — Na — aszondja az ördög —. hát legyen a tied a királykisaszszony ! Aztán felértek az alvilágbú, a királykisasszonyt elvitték haza a szüleinek. Az apja mongol király, vagy mi a fene vót. No, aztán lett nagy dínom-dánom, nagy öröm, hogy megjött a királykisaszszony, aki elveszett. A cigánt úgy feltarisznyázták pízzel. Kocsit kapott a cigán. Kocsi aranyt. Hat véka aranyt. Nagy palotát épített a pízbül. Még máma is élnek a tizenkét rajkóval, ha meg nem haltak. (HAZUGSÁGVERSENY) Vót egyszer egy király, amelyik elhatározta magába, hogy aki olyat tud mondani, amire ű rá tudja mondani, hogy ű nem hiszi, annak adja az összes királyságát. Mentek akkor hozzája a népek ilyen-olyan beszédekkel, de a király semmire se mondta, hogy nem hiszi el. Majd eccer egy huncut fiatalember, a falubú, úgy tett, hogy majd bemegyen ű. Mondták neki: — Vólak ott már sokan, mindenre mondja a király, hogy elhiszi. Na, oszt jelentkezett a fiatalember. Bevitték a királyszobába. Ott rákezdett a királynak mesélni.