Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

— Rendben van — aszondja —, adjál nekik vacsorát. Megengedem, hogy itt hálhatnak. Az emberasszony vacsorát adott nekik, egy szalmát tettek le. Mindjárt lefeküdtek. — Én fekszem kívül! — mondta Péter. — Jól van, Péter, aludjál kívül! Az asszony részeg vót, ki kellett neki menni. Megbotlott Péterbe. Elővette a gyúrófát, jól elverte Pétert a gyúrófával. Amikor az asszony lefeküdt, Péter észrevette, hogy mán alszik, azt mondja Krisztusnak: — Uram, úgy meguntam kívül! — Gyere, Péter, feküdjél belül! Az asszony, mikor kiment, megint felkőtt: — Megvertem a külsőt, most megverem a belsőt is! Elővette a gyúrófát, megénten ellátta Péter baját. Reggel, mikor felkeltek, megköszöntík a szívessígit az asszonynak. Kimentek, aszonta Péter: — Uram, csak még egyszer add viszsza, az ember dirigáljon az asszonynak! Azóta az ember parancsol az asszonynak. (KÉT TESTVÉR) Egyszer Krisztus urunk Szent Péterrel a fődön jártak. Mondja Jézus Péternek, hogy próbáljunk meg, az emberek milyenek a fődön, hogy milyen hűségük van a gazdáknak. Odamentek mint két vándor a kapásokhoz. Kapált tizenketted magával egy gazdag ember. Péterek odaállítanak, hogy űk vándorok, megszomjaztak, egy kis vizet kérnének. Azt mondja a gazdag ember nekik: — Ü bizony nem küld el senkit a kútra! Ü nem azért tűr napszámost, hogy maguknak hozzon vizet. Tessík menni, majd isznak, ahun találnak! Ezek aztán elindultak, otthagyták a gazdag embert. Aszondja Péter: — Uram, amoda kapál egy szegény ember, szegíny ember lehet az, kivitte kapálni a feleségit is. A férj egy uraságé vót, de három kataszteri hódat kaptak, tengeri fődet, és kapálták, kapálták fizetlen, még kivitték a gyereküket is. Odamennek ahho is, hogy űk 'Szomjasok, mint vándorok, egy ital vizet kérnének. A szegíny asszony szaladt mindjárt a kordáért, ki akarja önteni. Jézus intett, ne öntsen vizet. Iszunk mi úgyis! Hát ezek ott ittak, ahun leltek vizet. Ittak, ahun akartak. De űk próbálták a nípet, hogy milyenek a fődön. Hát aszondja neki a szegény ember, az a kódus: — Nízz ide, nízd csak milyen szép kisgyerek az! Ilyet nem tud teremteni a jó isten se! Péter azt mondja az asszonynak: — Nézzél már félre! Az asszony félrenézett, hát látta, hogy mindjárt két gyermek mellé egy másik gyermeket is szereztek.