Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

Tudjuk, hogy az Alföld népköltési szegénysége több történeti körülmény összjátékából keletkezett, a lakosság gyakori cserélődéséből s abból is, hogy az utolsó száz év folyamán a parasztság itt egyfelől proletárizálódott, másfelől polgárosodott. A kutató nem is igen merészkedett e területre, ahol sok türelem és szívós munka után is gyakran eredménytelenül kellett távoznia. E gyűjtemény azt bizonyítja, hogy Dömötör Ákosnak érdemes volt fáradoznia. A Sarkadon gyűjtött mesék mindegyike jó adalékkal egészíti ki ismereteinket a magyar mesekincsre vonatkozólag. Kapcsolatokat mutatnak e mesék a székely és a bihari—hajdúsági területek tipikus anyagával. Míg a ma oly elterjedt mesekönyvek által országosan elnépszerűsödött típusoknak szinte egyikével sem találkozunk, túlnyomó többségben vannak azok a varázsmesék, amelyek sajátos variációt mutatnak a többi területekhez viszonyítva. Különösebb figyelmet érdemelnek a 2, 3, 6, 7, 15 és 23. sz. mesék. Dömötör Ákos jó munkát végzett, amikor a sarkadi meséket magnetofonszalagra vette és gyűjtését a korszerű tudományos követelményeknek megfelelő jegyzetekkel látta el. A budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem néprajz-szakos hallgatói, terepgyűjtési gyakorlataik során, a Folklore Tanszék irányításával gyűjtenek meséket, történeti és hiedelemmondákat, valamint a népi elbeszélő költészet más fajtáit. A gyűjtőmódszerek elsajátítása során részt vesznek a tudományág tervszerű munkájában; tanszéki kézirattárunk és a készülő típuskatalógusok számára gyűjtenek anyagot. Dömötör Ákos negyedéves hallgató sarkadi gyűjtése az országos gyűjtőmunka egyik dokumentuma, de egyben felhívás is. Felhívás arra, hogy most már a békésieken a sor: tárják fel minél teljesebben megyéjük prózai elbeszélő költészetét, hiszen ez a költészet még ma is él és a helybéli könnyen hozzá is férhet. DÊGH LINDA