Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

Elmentek haza. Jelentették a kereskedőnek, hogy parancsát végrehajtották. Elpusztították. No, jó van. A király nagy vadászatot tartott az erdőbe. Az ei'dőt hajtották a vadászok. Egyszer aszonta a király: — Látom, hogy egy ember van a fán kikötve! A fiú nem halt meg. Már másnap mentek vadászni a király emberei. Hát osztán a királynak jelentettík az emberei, hogy egy fiú oda van kötözve a fáho. Elengedtík vele a fát. Persze közben a király maga is észrevette a fiút a fán. Látták az emberek, hogy a fiú nem halt meg. Rögtön a király leoldta Búcsút az emberekkel. Odavittík a király elébe. Azt mondja a király: — Na, gyere velem! Légy az én szógám! — Mondta néki: — Ki kötött meg? De a fiú nem felelt. Ügy gondolták a király emberei, hogy valami betyárok köthettík meg. El akarták pusztítani. A király nagyon jószívű vót. El\dtte magával Búcsút. A királynál lett aztán Búcsú kertész. Ott dógozott sokáig Búcsú a királynál. Eljött az idő. Vót már húsz éves Búcsú. Nősülni kellett vóna Búcsúnak. A gazdag kereskedő meg elment a királyho vendégségbe. Megismerte a fiút. — Szent isten, hát ez Búcsú, ez az ű nevelt fia vót! A kereskedő mindjárt írt egy levelet a feleséginek: — Ezt a levelet, aszondja, elküldöm a felesígemnek, de egy futárral küldjük el! Ettül a Búcsútúl, küldjék el, ettűl a kertészbojtártul. A király meg örült, hogy kedves barátja is olyan jól ismeri Búcsút. — Azt látom a legrendesebb fiúnak! — aszondja a kereskedő. A kereskedő meg beleírta a levélbe, hogy: — Kedves felesígem, azonnal zárasd el ezt a Búcsút, mert itt él a királynál. Pusztíttassad el! Katonaságot híjjal — aszondja —, aztán azonnal fejeztessed le vagy zárassad a pincébe! De nehogy a jányom összekerüljön Búcsúval! Ezt írta a kereskedő belül a levélbe. Búcsút felhívatták. Elindították Búcsút a levéllel. Búcsú elballagott. Ment, mendegélt, keresztül falukon. Ahogy ment Búcsú, beért egy faluba, ahun ű nevelkedett. Kicsik vótak. A faluba a gyerekek megismerték Búcsút. •— Hun jársz te itt? — aszondja neki a többi gyerek. Kiáltották neki. A gyerekek tudták a nevit. Károly vót. Ü nem tudott semmit. Ü Búcsúnak hítta magát. A nevit. Aszonták a fiúk: — Gyere be a kocsmába! Hun jártál? Magyarázta, hogy hun. Egy királynál szógált. Igen ám, beivott Búcsú. Berúgott. A gyerekek meg megkutatták a zsebit, hát egy levél vót a zsebibe. Elolvassák a levelet, oda van írva, hogy „Búcsút