Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)
Mint Kornádi Ferenc meséit, Bondár Károly meséit is az elmondás sorrendjében közlöm. A Hazugságverseny és A félszkereső meséket érthető, hogy egymás után mondotta el a mesemondó, mert a két mese alapgondolata világosan megegyezik: mindkettőben legyőzi a királyt a szegény legény, és megszerzi a királyságot. A többi változat között a kapcsolat már nem olyan erős; pl. A rikító madár (21. sz.) és a János vitéz meséjében (22. sz.) a hős valamilyen kapcsolatba kerül a sárkánnyal, de az előbbiben a királyfi nem mérkőzik meg a szörnyeteggel, míg az utóbbiban a szegény legény legyőzi a sárkányt. Tehát a két mese a hasonlóság ellenére lényegesen eltér egymástól. Bondár Károly összesen négy tündérmesét, két novellisztikus mesét, egy helyi mondát és egy boszorkánytörténetet mondott el. Meséit egyéni alakítás, közvetlenség jellemzi. A mesei formulákhoz, közhelyekhez nem ragaszkodik olyan hűen, mint Kornádi, hanem lényegesen átalakítja azokat. Meséi ezáltal nem a múltba nyúlnak, hanem a jelennek szólnak. Pl. Ónodi, a kétkardos huszár című (19. sz.) helyi mondájában a kezdetén így bizonygatja a monda történeti hitelét: „Hát egyszer a régi világbúi hallottam az apámtúl, hogy ónodi nevű ember, a másik nevét nem tudom, hogy híjják, hazajött a harctérrül a lovával." Mielőtt magnetofonra vettem ezt a történetet, nekem egyszer elmesélte, nehogy másodszor hibát ejtsen az elmondás alkalmával. Az első elmondás közben kérdeztem meg tőle Ónodi keresztnevét. Ezt nem tudta. A második elmondás alkalmával már a kérdés hatására fontosnak tartotta megemlíteni, hogy Ónodi „másik nevét" nem tudja. Boszorkány történetének (20. sz.) elején is megmondja, hogy apjától hallotta a történetet: „Egyszer a régi időkben hallottam az apámtul, ü meg hallotta az idesapjátul, hogy a házukkal szembe vót a boszorkányoknak a szűrűjük." A rikító madár (21. sz.) meséjének kezdetén közvetlenül határozta meg az adott mese cselekményének időpontját a mese egyik főhősének alakjával kapcsolatban: „Vót egyszer egy király. Vígtelen gazdag vót. De a nevit nem tudom a királynak, mer olyan rígen vót, hogy Nabukonodozor királynak előtte vót ü király." Másik főhősét a mesekezdéssel rögtön a falu közösségébe helyezi: „Vót egyszer egy fiatalember. Valahol találták a határba. Hát nem is tudtak neki jóformán nevet sem adni, mert a faluban minden házba eljárt, és hol Pistának, hogy Gyurkának, hol Jankónak, hol hogy szólították a fiút." (22. sz.) Másutt a mesekezdéssel a mesei konfliktus okát ismerteti: „Egyszer egy tag szerelmes lett egy asszonba. De nagy hiba vót köztök, mert annak az asszonnak férje vót" (23. sz.). A mesezáró formulákat, ha erről egyáltalán beszélhetünk Bondár Károly repertoárja esetében, a pillanatnyi helyzet alakulása határozza meg. Molnár János uram. a Hitya című meséiét (23. sz.) két változatban ismertem meg tőle. Az első változatot, amit nem magnetofonnal vettem fel, hanem leírtam, a következőképpen fejezte be:
