M. Kiss Pál: Jankó János (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 29-30. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

figyelő- és típusolkotó képességében volt. Nem volt korstílust alakító tehetség. Van benne valami vidékiesség szemben egyes művészkortársainak világvárosiasságával, valami az őszinte ember naivan ható nyíltságából, szemben amazok tartózkodásával, ami jobban eltünteti az egyéni sajátosságokat. A maga teljes valóságában és elfogulatlanul akarta adni festményeiben az életet, úgy ahogy azt megismerte. Képei tehát nem folyományai valamely finom változatú művészi kultúrának, hanem valóban a saját teremtményei. Jankó János halála óta 75 év telt el. Közel 70 000 rajzából szinte semmit sem ismer a mai közönség, mert azok múzeumokban, könyvtárakban s egyes magánosoknál láthatók csupán. Pedig megérdemelné népszerűsítését — egy képes kiadvány formájában — hiszen a maga korában tehetségével a magyar élclapokat nevelő hatású társadalmi és politikai tényezővé tette.