M. Kiss Pál: Jankó János (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 29-30. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)
Az 1879-es év gazdag termése bizonyság arra, mennyire a festés vonzotta igazán. A Rege című romantikus képének csak a leírását ismerjük a Képzőművészeti Szemléből. 71 „Majdnem eszményileg szép és érdekes alföldi tájban kolostor romjai láthatók — írja a kritikus. A hátteret apró fehér házakból álló falu alkotja. A romoknál a delelő órákban egy öreg paraszt a pihenő falusiaknak regét mond és a jelenlevők figyelmesen hallgatják. A kevéssé reális színezés összhangban áll az allegorikus tárggyal". Munkásságának hivatalos elismerését jelentette, hogy a Lakodalmi dráma megfestésére megrendelést kapott. 1882-ben, két évi munka után készül el vele. Jankó művészetének e kiemelkedő alkotása méretre is a legnagyobb. 72 A népies tárgy romantikus, drámai feldolgozása, az ünneplőbe öltöztetett nép bemutatása, s bizonyos színpadias vonás érzékeltetik a kor levegőjét s bemutatják Jankó festészetének erényeit és hibáit is. Mélységet jól éreztető tájban kanyarog a lakodalmi menet, mikor a gazdagon férjhez ment menyasszony megpillantja öngyilkossá lett régi szerelmét a folyó parton. A vidám násznép és a halott legény drámai bemutatása fokozza a kép feszültségét. Sikerült a tragédia szörnyűségének hatását a különböző arcokon érzékeltetni. Leghevesebben a menyasszony fejezi ki érzelmeit, fejéhez kap és ki akar ugrani a szekérből. Az elöl lovagolok arcán és mozdulatán is döbbenet érezhető. Igen sikerült a kocsis mozdulata, ahogyan megfékezi a lovakat. Korabeli kritikusok Szana szerint úgy vélekedtek, „hogy az ijedt ló nagyon ijedt, a megdöbbenő legény nagyon megdöbbent, az új asszony kétségbeesése nagyon is színpadias". Nehéz feladatot oldott meg egy ilyen kanyargó csoport térbehelyezésével s az alakok változatos elhelyezésével. Sok vázlatot és tanulmányt is készített hozzá. Első nagyobb szabású színvázlatát hamar követte a második kompozíciós vázlat, melynek alapján elnyerte az állami díjat. Azután pedig hozzálátott a tárgy nagyobb alakban való feldolgozásához. Színeit annyira szürkéknek találta, hogy teljesen átfestette élénkebb és világosabb színekkel s ezzel magyarázható, hogy ez a legvilágosabb képe Jankónak. 1885-ben az országos kiállításon köztetszést aratott. Az angol attasé, Primose, megvásárolta egyik vázlatát. Jamnitczky Lajos részére pedig, akinek a kép „hamisítatlan magyaros népies volta nagyon megtetszett", másodpéldányban is megfestette. E kép valóban a bécsi zsanérból kiinduló, de az idegen hatást már levetkőzött magyar népéletkép értékes darabja. A siker újabb képek festésére ösztönözte Jankót, tárgyát rendületlenül a falu életéből merítve. Jelenet a cigányéletből című képén 73 vándorcigányok jósolnak egy jegyespárnak. Lókupecén 74 pe71 Képzőművészeti Szemle, 1879. 30. 72 Lakodalmi dráma, o. v. 109x201. Szana 79—80. 1. 73 Jelenet a cigányéletből, 1884. o. v. Debrecen, Déri Múzeum. Ugyanakkor festett még egy Mennyegzői jelenetet, o. v. 50x35 (Szerepel az Ernst Múzeum 1918-as katalógusában). 74 Lókupec, o. v. 30—50.
