M. Kiss Pál: Jankó János (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 29-30. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

és alakját is torzítja Jankó, a munkásokat viszont jellemző típusként mutatja be. Thierst látjuk egy másik rajzon, amint nyitott ablak előtt karosszékben ül. 54 Kint katonák adnak sortüzet néhány kivég­zendőre. Thiers mögött a Bresciai hiéna, Haynau áll és „Bravó mr. Thiers, ez egészen az én iskolám" szavakkal dicséri. Haynau ábrá­zolása abban az időben a zsarnokságra, a szabadság eltiprására em­lékeztetett. A Deák-féle kormánypártot, az ellenzéket, a balközépet Tisza Kálmánnal és a szélsőbal heves küzdelmeit egyformán megörökí­tette Jankó. Gyakran még ki sem száradt a tollából a tinta, mellyel valamelyik kormánypárti vezérférfiúnak eltorzított alakját vetette papírra a Bolond Miska, később a Bolond Istók számára, midőn a kormánypárti Borsszem Jankó szerkesztője kopogtatott az ajtaján, s az ellenzék legismertebb alakjainak karikatúráit kívánta. Porzsolt Kálmán megjegyzi róla, hogy Jankó egyik lapban azt rajzolja, amint Tisza Kálmán leteperi az ellenzéket (Üstökös), a másikban az ellenzék Tiszát (Bolond Istók), a harmadikban, amint leteperik egy­mást (Borsszem Jankó). 55 Jankó korában nem volt meglepő, hogy több gazdát szolgált s egymással ellentétben álló politikai csoportok számára rajzolt. A kor üzleti szellemének megfelelően bérmunkás­ként dolgozott egy-egy lapnál. A politikai pártok viaskodása amúgy­is mélységes undorral töltötte el. Kezdetben az ellenzéktől sokat várt, rövidesen azonban tapasztalnia kellett, hogy az ellenzék kép­viselői is az uralkodó osztály érdekeit képviselik, s így nyugodtan karikírozta annak képviselőit is. Egyik karikatúráján, melyet a Borsszem Jankó 187l-es külön számához készített, öngúnnyal saját magát rajzolta meg, amint éppen Ágai torzképén dolgozik. 56 író­asztalán a kis Borsszem Jankó ül. A háttérben az egyik ajtón Bolond Miska, a másikon Kakas Márton (Az Üstökös állandó alakja, Jókai álneve) lépnek be. Szerkesztői ellátták őt a szereplő politikusok fényképeivel s ezek példás ábécé rendben tornyosultak Jankó nagy tölgyfa asztalának egyik sarkában. 57 Ha sor került valamelyikre, csak ki kellett onnan húzni. Jankónak rendszerint nem voltak ró­luk személyes emlékei. Innen van az, hogy sok politikai karikatúrá­ján az alakok jól mozognak, de az arcuk merev, kifejezéstelen. Azért azt a fogást is alkalmazta gyakran, hogy az illető politikus kalapjára vagy éppen ruhájára, ráírta a nevét, hadd tudja meg mindenki biz­tosan, kiről van szó. Politikai karikatúráiból kezdetben így leg­többször hiányzik az élményszerűség. 54 Bolond Miska, 1871. dec. 10. 55 Magyarország és a Nagyvilág, 1878. 49. szám. Ugyan erről ír Ágai is (Szana 16). „Az egyik élclap szerkesztője alig hogy még domborúbbra fújatta fel Szilágyi Dezső hasát, mint amilyen, a másik karcsú teremtéssé nyújtatja meg, amint meg­menti Tisza Kálmán körmei közül a vonagló Hunniát. És ugyanezt a Tisza Kálmánt egy megelőző lapon a mosolygó és gyarapodó Hunnia szerelmes férjének rajzolta." 56 Borsszem Jankó. 1871. dec. 31. 57 Lyka: Magyar mesterek, 90—99.

Next

/
Thumbnails
Contents