M. Kiss Pál: Jankó János (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 29-30. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

szokatlan mozgalmasság, élénkség jellemző e műre, amint a szekéren levő menyasszonyt és vőlegényt lovon ülő legények veszik körül. A kissé idealizált alakokat szürke tónus fogja össze, ami erre a képére is jellemző. A Hölgyfutár 1855 augusztusában azt írja róla, hogy „Jankó szép reményekre jogosít." A kritika tehát észrevette, megdicsérte, az anyagi siker azonban késlekedett. Az 1856. évről később a Magyar Szellemi Életben úgy nyilatkozik Jankó, hogy „a legnyomorúságosabbak egyike volt".

17 Napokon keresztül csak szilvával élt, s igen szegényes szobában lakott. Mégis rendkívüli szorgalommal dolgozott, s jóformán minden kiállításon szerepelt. 1856-ban egyébként Pusztai jelenet, Tiszaparti jelenet, Alföldi juhászok, Kocsmai jelenet című képeit állítja ki.

18 A két utóbbit Győrött. Nagyon figyelemreméltó különösen a Kocsmai jelenet. Sötétből elővillanó alakjai a németalföldi életképeket idézik. Szerencsétlenségére a Marastoni-féle iskolát is éppen akkoriban csukták be, s így továbbra is autodidakta marad. Tudását önerejéből, a legkülönbözőbb helyekről szerezte élesen figyelve arra, mit csíphetne fel valakitől akár látás, akár hallomás útján. Nemcsak a Komlókerti kis körben ismerik már azonban, hanem más művészek is felfigyelnek rá, s 1857-ben az uralkodó számára készült díszalbumban az elismert festők műveivel együtt Jankónak is közlik egyik képét.

19 Barabás, Lötz, Szemlér, Marko, Vizkelety, Kiss Bálint, Orlay-Petrics, Thán képei mellett Jankó a Falusi kántor lakodalmi felköszöntése

20 című művét is láthatjuk. Barabás a Menyasszony megérkezése című képének hatását mutatja, de míg Barabás művén az esemény szabadtérben játszódik le, Jankó ezen kompozícióján gerendás falusi szobába vezet. Az érkező ifjú párt teli pohárral köszönti a kántor. A násznép, a fiatalok a baloldali asztal körül helyezkednek el. A kép szerkezete nem elég világos. Hibái mellett is jelentős azonban az alakok élethű megfogalmazása. A Pesten tartózkodó Rahl is elismerőleg nyilatkozik róla s megígéri Jankónak, hogy Bécsben ingyen tanítást és lakást biztosít számára. Odautazásához pénzre volt azonban szüksége. 1858-ban még mindig Pesten találjuk, s a Hölgyfutár szerint négy képet is festett, köztük az etnográfiai érdekességű Nógrád megyei dudást és a Pesti külvárosi lebuj vasárnap címűt.

21 Plachy Ferenc műkritikus utóbbiról megjegyzi, hogy „ezen a képen Jankó az egyszerű igaznak alantibb fogalmát követi".

22 Űgy érti ezt, hogy a realisztikus irány felé hajlik szakítva idealizáló stílusával. Meskó, a Műtárlati séta írója ugyanebben az időben Jankó egyik tájképét, 17 Magyar Szellemi Élet, Bp. 1892, 163. 18 Hölgyfutár, 1855. okt. 25. 19 Takács 12. 20 Falusi kántor lakodalmi felköszöntése. 1857. o. v. 21 Ebben az évben festett még egy Borozó betyárt. A Hölgyfutár 1857. január 27. számában a művészeti hírek írója „hazafias áldozatnak" tartja Jankó szép tehetségének pártolását. 22 Szana 20.