Dankó Imre: Szakál Lajos (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 28. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

hogy: „míg oda utaztál, — küldtem fel a társaságnak sok Békési népdalt, — beváltottam adott szavamat."''

8 Szakái verseinél sohasem jelezte, hogy melyik népdalnak a mintájára írta, vagy, hogy a vers esetleg átalakított népdal. Ilyenek bizonyára alig vannak Szakái versei között, bár az elébb idézett első levélrész alapján, amelyben az Öcsödről kapott népdalokról azt írta, hogy csak néhány jó. strófa van bennük, arra következtethetünk, hogy kész volt „megjobbítani" a gyűjtött anyagot. Ezt egy másik adat még inkább igazolja. 1856. november 2-án azt írta Sárosy Gyulának a Csuda Báláról szóló népmondával kapcsolatban, hogy: „a mesét szárazon vettem a nép ajkárul; de a költői igazságért itt-ott kitoldoztam s motiváltam is a dolgot"/'

0 Vagyis az volt az álláspontja, hogy a népköltészet termékeit megfelelően át kell alakítani, a művelt ízlésnek megfelelően át kell dolgozni, irodalmibbá kell tenni, mintha azok művészi kidolgozás, ízlésesség szempontjából nem vehetnék fel a versenyt a legigényesebb műköltészeti darabokkal. Szakái viszonyát a népköltészethez a szövegproblémáknál is élesebben világítja meg a népdalok dallamának az ügye. A népdalok dallamait jelentékteleneknek tartotta, nem nézte őket a népdal szerves részének. Ez annál is inkább furcsa, mert versei elterjedését éppen a megfelelő, a divatos, a könnyen elterjedő dallamoktól várta. A népdalok dallamait nem gyűjtötte. Idevonatkozólag jó saját szavaira figyelnünk: „törekedtem — írja — törekszem is újabb dolgozataim jó részében arra is, hogy minél inkább hajlékonyak, zenére és énekre minél alkalmazhatóbbak legyenek népdalaim újabb dalaimból jóval több fog mind az egész nép által énekeltetni, mind a művészek által zenére és énekre alkalmaztatni, s ily úton nagyobb elterjedést nyerni".

50 Ma már teljességgel lehetetlen kideríteni, hogy mennyiben alapjai a népdalok Szakái verseinek. Nagy akadálya ennek a filológiai munkának az, hogy nem ismeretesek a Szakái gyűjtötte népdalok. A jövő kutatásának kell, hogy feladata legyen előkeríteni a Szakái által gyűjtött népdalokat. Nemcsak azért, mert ezek volnának az első békési gyűjtések, hanem azért is, mert felvilágosításul szolgálnak egyrészt Szakái költészete forrásai és forrásaihoz való viszonya felől, másrészt pedig általános adalékokat is nyújtanának a XIX. század derekának népköltészetet felhasználó, kezelő gyakorlatához. Amíg a Szakái és a Szakái segítségével gyűjtött népdalok elő nem kerülnek, meg kell elégednünk azzal, hogy például az egyik legismertebb versének, az 1841-ik esztendei katonaállításkor-nak (Már ezután nem fogdosnak kötéllel) és az Egy leány az 1841-iki katonai sorhúzás utánnak (Megkövetem a' Tens Nemes Vármegyét) ismerjük a népdal eredetijeit. Kálmány Lajos gyűjtötte össze őket s belőlük azt láthatjuk, 48 Erdélyi János levelezése 253—54. Gyula őszelő (szept.y, 19-én 845. 49 Sárosi Gyula kisebb költeményei stb. 424. Gyula, 1856. november 2. — Bisztray Csuda Balázs című népmondát említ, nyilván tévesen, mert Csuda Bala (Békés megyei puszta, egykor falu Gyoma — Túrkeve között) című versről van szó. 50 Czimbalom II. kiadás X—XI. •u