Dankó Imre: Szakál Lajos (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 28. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

öl, vág vele, mint az oroszlán, Megmutatja: hogy úr e hazán. — Ide pajtás a zászló alá! — Három színét a nemzet adá. Magyar haza, magyar katona Magyar ruha, beh szép lessz rajta! Magyar tisztség, magyar vezérszó, « Nem kel itt a tokhencz Comandó. Ne szólj többet vérem barátom: Életem a hazámért elszánom! Itt a kezem, — most írjanak be, Fegyvert ide, hadd megyek tűzbe! — A szabadságharc bukása után látszólag visszavonult. Bár az egyre radikalizálódó szabadságharccal nem mindenben értett egyet, a bukás igen fájdalmasan érintette és megviselte. Ezen fájdalma mel­lett visszavonulását okozta az is, hogy hivatala megszűnt. Alkalmaz­tatást pedig az önkényuralomtól sem nem kért, sem nem fogadott el. Sok zaklatás is érte a szabadságharc alatti magatartásáért és a ha­lálra ítélt, bujdosó unokatestvére, Sárosy Gyula miatt is. Kevés föld­jéhez bérleteket szerzett és gazdálkodott, kereskedett. Az abszolutiz­mus éveiben, majd pedig a kiegyezés után is erőteljesen kidomboro­dott egy, a magyar nemességtől merőben idegen jellemvonása: a közgazdasági érdeklődés, gyakorlati részvétel a kereskedelemben, az iparban. Az abszolutizmus alatt, már az 1860. évi diploma előtt, több nagy vállalkozásban vett részt, sőt vitt vezető szerepet. Az egyik az úrbéri-szerződés elkészítése 1856—57-ben, a másik a vasútépítés ügye, a harmadik pedig a vízszabályozás volt. Az úrbéri „örökegyességet" a Wenckheim család és a gyulai volt jobbágyok, illetőleg Gyula vá­rosa között a két fél azonos választása alapján Szakái Lajos hozta létre. Ez a nagyszabású művelet nem ment simán. Sok gondot, körül­tekintést igényelt míg „az egyességet, valamint az annak 20. pont­jához csatolt tagosítási alapelveket és szabályokat 1857. március 20-án a volt jobbágyközségek részéről telj hatalmazott állandó kép­viselői bizottmány elfogadta s március 29-én a népgyűlés szentesí­tette. Ezek után április 8-án a földesurak részéről gróf Wenckheim Rudolf, úgyis mint testvéreinek meghatalmazottja, a testvérvárosok részéről pedig az elöljárók, továbbá Szakái Lajos, mint az alkudozá­sok vitelére és bejegyzésére, mind a megnyert szentesítés után az egyességi okirat újabb teljes szerkesztésére, átvizsgálására és ünne­pélyes aláírására s átaljában minden, az egész egyességi ügy teljes foganatra juttatásához szükséges összes teendők teljesítésére telj­hatalmazott állandó képviselői bizottmány elnöke és annak vala­mennyi tagja aláírták az úrbéri örökegyességet." 9 Jellemző Szakái közgazdasági tájékozottságára, hogy az örök­egyességet szentesítő népgyűlésen szükségesnek tartotta hangsú­lyozni, hogy a továbbiak eredményes folytatásához feltétlenül szük­séges bank és mintagazdaság felállítása. Mert, mint monda: „az egé­9 Scherer Ferenc: Gyula város története. II. Gyula, 1938. 82.

Next

/
Thumbnails
Contents