Dankó Imre: Szakál Lajos (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 28. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

Szakái Lajos 1816. februári 12-én Köröstarcsán született. Apja, Szakái Ferenc hosszú ideig, a község jegyzője volt. Anyja dabasi Halász lány volt. Az ő révén Sárosy Gyula unokatestvére volt, mert testvéranyáktól, méghozzá egy napon születtek. Sárosy ezért legközelebbi rokonának tekintette Szakált és állandóan atyafiának nevezte.

4 Családja mindkét ágon régi, jónevű köznemesi család volt. A Szakái család nemességét 1658-ban II. Rákóczi Györgytől kapta „váradi" előnévvel. Az előnév is utal a család partiumi, erdélyi eredetére. Békés megyébe^ elsőnek, a XIX. század elején Szakái Ferenc, költőnk apja telepedetté A Szakái család sohasem volt gazdag, ekkorra pedig már éppen elszegényedett. Szakái Ferencnek falusi nótáriusként kellett egész életében dolgoznia. Szerényen, de nélkülözés nélkül élte családjával a korabeli vidéki kisnemesség patriarchális életét. Felesége családja, a dabasi Halász család is ugyanilyen volt. Nemességét ez is a XVIII. században szerezte és inkább a Duna—Tisza közén terjedt el, de sokfelé másutt is fel voltak találhatók. Tudjuk például, hogy Kossuth nagyanyja is dabasi Halász lány voltr-Mindkét családról, de az eddigi kutatások alapján a Halász családról különösen elmondhatjuk, hogy a kor haladó közéletében bennélő, az irodalom-kultúra iránt érdeklődő famíliák voltak. Szakái Lajos iskoláit szülőfalujában kezdte. Tárcsán régi, de csak az ismeretek alapját nyújtó partikuláris iskola működött.'' A közelben továbbtanulásra csak a mezőberényi latin iskolában volt lehetőség. Ide adták, hát szülei, ahol együtt tanult unokatestvérével, Sárosy Gyulával. A mezőberényi iskola elvégzése után a debreceni kollégiumba ment, ahol kilenc évig tanult; a grammatikától a filozófiáig. Unokatestvérétől erre az időre elszakadt, de 1835-ben Eperjesen, ahová jogot ment tanulni, újra összetalálkoztak. Az eperjesi kollégium ebben az időben élte virágkorát. A nemzeti felbuzdulás, a romantikából kinövő hazafias szellem és a reformkor eszmevilága híres iskolává, sok kezdeményezés kiindulópontjává tette. Kiváló tanárok a tehetséges ifjak egész seregét tanították benne. Eleven élet alakult ki a városkában. A központ a FőiskolaiÖnképző-Társaság volt. Tagjai — Vachot Sándor, Kerényi Frigyes, Lisznyai Kálmán, Hunfalvi János, Pulszky Ferenc, Szemere Miklós, Sárosy Gyula és Szakái Lajos, hogy csak a nevezetesebbeket említsük — műkedvelő v előadásokat rendeztek, melyekre a darabokat is maguk írták, szépirodalmi folyóiratot (Duda) és divatos zsebkönyvet (Jáczint) szerkesztettek és adtak ki. Mozgalmukat, melynek irodalmunkon kívül közéletünkben is nyomonkövethető számos hatása, klasszikus irodalomtörténetírásunk egyenesen „eperjesi körnek" ne4 Sárosi Gyula kisebb költeményei, prózai munkái és levelezése. Budapest, 1954. Bevezette, jegyzetekkel ellátta Bisztray Gyula. 5G2. 5 Karácsonyi János: Békésvármegye története. Gyula, 1896. II. 250. Vö.: Nagy Iván X. 454—58. 6 Barcsa János: A debreczeni református kollégium partikulái. Debreczen, 1905.