Dankó Imre: Szakál Lajos (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 28. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

Az igazi legény dolgos (Szántó legény). Mindenféle munkához ért, tud szántani is. Mélyen jó az ekét tartani, ha mag alá kell szántani. Nem úgy, ha ugart szánt vagy gyepet. Csálé „virág", hajsz te „lomhár" — bíztatja az ökröket, pedig már ő is unja a szántást. Hasít még egy barázdát naplementig aztán kifogja az ökröket és kövér kaszálóba csapja, ö pedig felpattan a fakóra és benyargal a faluba szeretőjéhez. Könnyű dolga van a szép ' legénynek, de annál keservesebb a ragyásnak (Ragyás legény). Pedig hűséges, sőt hűségesebb volna, mint sokmás legény. De ő csak akkor kap ha jut, mert a képén a rút ragya száz gödröt hagya. A lányok kinevetik, látni se szeretik; ragyaütöttnek nevezik. Egyik versében a legény türelmetlen (Szóváltás). Rövidnap megkéretné a lányt, de az szegénységével próbál kitérni. Felpanaszolja, hogy nincsen párnaalja, dunnája, derékalja, tornyos nyoszolyája, se szekrénye, se ládája. Bandi bojtár is házasodni készül (Bandi bojtár). Nem messzire Szent-György naphoz, amikor rövidülnek az éjszakák, a fű pedig szépen nő, összeverik rá a gulyát. A marha szépen feljavul a legelőn, de a bojtárnak nincsen nyugalma. Csak akkor van világában, amikor bejön a hő kánikula és jókat alhat fűágyában és Kati naponta felkeresi. Hoz neki túrós laskát. A szerelem egyre erősödik köztük s mire eljön az ősz, a dér, amikor széjjelverik a nagy gulyát, amikor bekötik a szilaj marhát kézfogózik Bandi. Aztán megházasodik. Levágja legszebb borjúját, úgy lakja el lakodalmát. Egy másik versében a lány készül a lakodalomra (Julis az aprómarhát éteti). Öke, öke! liba liba! Pire, piri! Tubu, tubu! szavakkal hívogatja lúdjait, tyúkjait és galambjait. Vigyáz rájuk, gondosan eteti őket. Pereg a zab és tengeri — egyetek — még kötőm teli, mondja nekik. Mert nagy szükség lesz a tojásra, a tollra, a csirkére, tyúkra, libára, galambfiókára, mert csak őszig étetgetek, akkor pedig férjhez megyek. A kézfogóra, a lakzira tojás s baromfi ezrivel kell. A czifra nyoszolyára pedig könnyű pehellyel töltött párna illik. A lányok, legények ünnepnapon, templom után találkoznak egymással (Játszó). A falu alatti zöld gyepre mennek, ez a hely a játszó Sokak mulató helye ez. Ki cziczát szeret, cziczáz, aki lapdát kedvel, lapdáz. Itt fejlik ki sok szerelem s ha a friss legény akarja, a lányt szűrébe takarja. A legénynek azonban másutt is meg kell állnia a helyét (Kaszás legény). A kaszálón összealudt a fű, le kell vágni, hogy ne .vénüljön el. Legénymunka ez! Megkalapálja kaszáját, aztán neki! Álljon utánna, aki legény; próbálja kivágni a rendből, ha bírja. Száz rudast a gyűjtésből annak, aki megteszi. A lányok se dologtalanok (Búzamosó lány). Az egyik ezt csinál, a másik azt. A Körös partján széltire terigetett ponyváknál, térdig vízben állva piros búzát mos a barna lány. A partról egy ifjú legény nézi, hívná is, de felesleges, mert a lány foglalt. A kézfogónk ki van mondva szombatra — mondja — s kalács sül még e búzából akkorra.