Dankó Imre: Szakál Lajos (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 28. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

hogy azok csupán támpontul szolgáltak Szakálnak. Néhány gondolat, hangzatos szókapcsolás az, ami azonos, a többi, a lényeg, a verset adó szöveg az Szakái egyéni termése.

51 Eszerint Szakái a népdalokat csupán hangulata felkeltésére, ösztönző mozzanatnak használta. Amit átvett belőlük az néhány külsőség, néhány szépen formált fordulat, néhány kép és ahogy a fenti két vers is mutatja, néhány esetben az alapgondolat. Fő erénye, amiről már az eddigiekben is többször volt szó, a nagyfokú anyagi népiesség. Ez a sajátsága munkáit néprajzi érdekűvé teszi^. Valahára szolgálgattam négy tinót, énekli magáról a legény (Szegény szolgalegény). Nagy öröm ez számára, mert ezzel megalapította a jövőjét. Betanítja őket ekébe s majd földet szánt rajta felébe, összeszedi magát és megnősül. A feleségének szép főkötőt vesz, meg pipi kendőt és karton rokolyát ráncosat, körül aljban cifra réz paszományosat. Aztán piros csizmát obseczest, amiben vidáman járják a kuferczest. Magának pedig új szűrt és kalapot vesz, jegybe cifra kendőt kér vagy hatot, mert kettő kell a két vőfélynek, négyet pedig a felöltője (így!) két zsebébe dug. Inget, gatyát, fehér perkálból szabat magának két sor rojttal. A csizmája szára ki lesz tömve, hadd szóljon jót keze csattanására. Egy másik versében az éneklő lány babája vízi molnár (Vízi malom). Jobb lisztet csinál hét vármegye molnárinál. De csak nyáron, mert télen befagy a víz, áll a malom. A legény szava olyan a lánynak, mint a mézes búza (Nem lesz feleségem). Nagy baj, ha a legény kapkodó, hebehurgya (Gondatlan legény). Az ilyen elveszti a furlyáját, bádog tükrét, zöld selyemmel szegett jegykezkenőjét. Nagyobb baj azonban nem lesz belőle, mert megharagszik ugyan a szeretője, de amikor megkerül a jegykezkenő, megbékél. Bádog tükröt, pedig vesz a görögtül, vagy hozat Szegedről. A birkásnak merő jó dolog az élete (Birkás dal). Selyemszőrű birkát őriz, szereti a tisztség, az uraság. Van jó bére, becsülete, ennivalóban sem szenved hiányt, a ruházata is jó, rangos. Tört ürübőr bundája takaros, húsz forintos szűre sallangos, az ujjai be vannak kötve; dió csörög bennük a babájának. Az inge, gatya ja gyolcsból való, apró gombos pruszlit kedvel, meg széles karimájú kalapot. Munkája se nehéz, ha megunja a sok ácsorgást ráhagyja a falkát a kutyákra ő meg hever egy sort, vagy elmegy a „dübögőbe", ahol csinnyán iszik bort vagy pálinkát. Ha cigány akad, rá is húzatja. Barna babáját jól megforgatja*s ha valaki háborgatja kiteszi szűrét a csárdából. A katona mind csalfa (A katona). Szeretőjét változtatja szállásával széliére. Könnyű a dolga, mert ragyog nyalkán varrt ruhája, bolondulnak a lányok utána. 51 Kálmány Lajos népköltési hagyatéka. I. Történeti énekek és katonadalok. Budapest, 1952. Szerkesztette Ortutay Gyula. 399., 446, 454 és 555.