Dankó Imre: Szakál Lajos (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 28. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)
Versei, költészete viszonyainál elsősorban azt kell tisztáznunk, hogy Szakái népdalai mennyiben népdalok, mi közük a valódi népdalokhoz, mi az amiben különböznek egymástól. Azt már az előzőekben tisztáztuk, hogy Szakái versei nem népdalok, hiszen saját tudatos alkotásai. Nagyon is tudatosak s éppen a népdalszerűség biztosítása érdekében vannak tele népéletbeli motívumokkal. A kérdést arrafelé kell tehát tovább vinnünk, hogj^ mennyiben alapjai Szakái verseinek a valódi- népdalok, mennyire használta fel a népköltészet termékeit. Egyáltalán mit vallott a népköltészet felől, milyen meggondolások vezették amikor „népdalokat" írt? Olyan tiszta fogalmai, mint Erdélyi Jánosnak, bizonyára nem voltak. Erdélyi szerint olyan korban, mint amilyen az övéké volt, ahol a népi, különösen a paraszti tömegek egyre közvetlenebbül vettek részt a nemzet „nagypolitikájának" intézésében, mikor a néptömegek történelemformáló aktivitása egyre inkább ténnyé vált, egyáltalán nem fejlődött volna a nemzeti művészet — mely a nemzet leglényegesebb kérdéseit hivatott feldolgozni — a nép, a magyar parasztság problémáinak közvetlen tükrözése, feldolgozása s ezzel együtt a népi fonnák felhasználása nélkül. A nép és nemzet problémáinak egysége a népi és nemzeti költészet egységét, a népköltészet össznemzeti költészetté való emelését, kidolgozását követelte. Ezt a politikai-esztétikai programot tűzte ki Erdélyi a magyar írók elé. Ezzel előkészítette, esztétikailag megindokolta Petőfi költészetének jogosultságát még Petőfi irodalmi megjelenése előtt — írja Heller Agnes/ 11 ' Hogyan viszonyult Szakái barátja elveihez? Hogyan szolgálta költészete a népköltészetnek az össznemzeti költészetté való emelkedését? Elszórt adatokból tudjuk, hogy gyűjtött is népdalokat. 1844. január 13-án írta Erdélyinek, hogy: „Öcsöd helységbül kaptam-ismét négy dalt, néhány strófa jó van bennük, majd a még beküldendőkkel fogom veled közleni"/' 6 Egy másik, még ugyanezen év szeptember 8-án, ugyancsak Erdélyihez írt levelében is ír gyűjtött népdalokról. „Nem akarok én is — írja Erdélyinek, mint a Kisfaludy Társaság titkárhelyettesének, hivatalos hangon — a nagy és hasznos terv kivitelénél hátulsó maradni; — s mint eddig küldtem már fel Erdélyi János barátomhoz néhány dalt, — úgy most 49 szám alá írt de legalább 52 külön dalt magában foglaló kis gyűjteményét önnek átadhatnom nagy örömömre válik. — Ezeket hivatalom engem Gyulához kötvén, hazámban Körös Tárcsán, anyám házánál e czélból tartatott kalákák és fonókák alkalmával Szőke István szép iparú tárcsái iskolatanító által írattam le a dalló leánykák ajakairól; — se szíves fáradozásáért a nevezett tanítót illető helyen megemlíttetni kérem, — buzdításul szolgáland ez neki több dalok ellesésére és leírására". 47 Egy év múlva pedig, 1845. szeptember 19-én azt írta Erdélyinek, 45 Bevezetés Erdélyi János válogatott esztétikai tanulmányaihoz. Budapest, 1953. 6—7. 46 Erdélyi János levelezése 205—06. Gyula télhó (jan.) 13-án 1844. 47 Erdélyi János levelezése 228—29. Gyula őszelő (szept.), 8-án 844.
