Dankó Imre: Szakál Lajos (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 28. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)
Békés megyében is mozgásba hozta a politikai életet (1860). November 28-án este 200 fáklyás tüntető üdvözölte Wenckheim Bélát, a kinevezett főispánt. 10 December 10-én már gyűlést is tartott a megye („ősgyűlés" a református templomban), melynek jegyzőkönyvét az alkotmányos idők utolsó megyei főjegyzője, Szakái Lajos vezette. 20 A gyűlés ismét megválasztotta főjegyzőnek, de Szakái nem fogadta el a felajánlott tisztséget, mégpedig, ahogy kijelentette, viszonyai és álláspontja miatt. Mi volt Szakái álláspontja? Csupán óvatos volt vagy elvi fenntartásai is voltak? Azt tisztán láthatta, hogy még egy sereg alapvető kérdésben nincsen megoldás, ez tartotta volna vissza? Ezekre a kérdésekre saját maga felelt: ,,e sorok írója 1842-ben felvett és a fegyverletételig büszkén vitt, niajd a bekövetkezett önkény- . korszakban, hosszú pihenés után 48 órára tegnap ismét felvett főjegyzői tollát, bár érett megfontolás után, egészen szabad akaratból, sűrű könnyek között teheti le ki el tudá tegnap és ma feledni minden áldozatát, minden veszteségét; mert híven megőrzött, szeplőtlenül tisztának talált kezébe, régi és új választói: a nép által viszszaadatott, ismét, bizalmától újra zománcozva a toll, amellyel 1849. évben augusztus 16-án, a megyének akkor utolsó jegyzőkönyvét írá". — De nem üdvözli a tollat, hanem leteszi, mert másra gondol, a szabadságharcot idézi: „legyenek áldottak a szabadság vértanúinak — folytatja — a bánatos anyaföldnek, vagy bármely más idegen égöv alatt szétszórva hamvadó, szentelt poraik! Legyenek üdvözölve a még élő, a jobb kort keresve, még mindig visszavágyó bujdosók és száműzöttek, üssön nekik mielőbb a biztos hazatérhetés, a szabadulás várva-várt órája, hogy imádva borulhassanak ismét az elveszett, édes haza szent földjére, a szülők, testvérek, rokonok és barátok dobogó kebelére. Legyenek megáldva az itthon élők, a megyében és az egész két testvér hazában, akik ma a jó remény újra nőtt szellemi szárnyain, jobb jövőnek szebb tájain andalognak; legyenek reményeik, legyenek vágyaik boldogító valósággá mielőbb. Éljen a haza!" 21 Ezek a nemes pátosszal írt sorok a szabadságharcot idézik; az áldozatokra mutatnak rá s figyelmeztetnek, hogy még közelről sincsen elintézve minden. Hol vannak a száműzöttek, a jobb kor álmát látó áldozatok? — s ezért nem vállal hivatalt, ezért „andalog a jobb jövő szebb tájain" tovább és vonul vissza. Azonban most sem vonult vissza teljesen, de inkább városi ügyekkel foglalkozott, mint megyeiekkel. Intézte a városi képviselőtestületi választásokat (1860. dec. 15.), ahol elnökké is választották, majd pedig Gyula rendezett tanácsú várossá való alakításán fáradozott. 22 Az 1860. december 31-én e tárgyban tartott népgyűlésen Szakái ismét fényes tanúbizonyságát adta a szabadságharc eszméihez való ragaszkodásának. Mint elnök, a népgyűlést a következő szavakkal nyitotta meg: „a világosi fegyverletétel óta a honpolgárok 19 Magyar Sajtó. 1860. dec. 4. Vö.: Kohn 91. 20 Scherer 123. 21 Gyulai Állami Levéltár Megyei Közgy. jkv. I860, dec. 20. 22 Scherer 124—25.
