Czeglédi Imre: Petőfi Gyulán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 27. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

Helyzetét maga jellemzi Arany Jánoshoz írt utolsó levelében: Mező-Berény, július 11. 1849. Kedves barátom, az napon, melyre hirdettük a népgyűlést, a melyre föllovalt volt bennünket Kossuth, hogy fanatiziáljuk a pesti népet a főváros környékén vívandó véres, elhatározó, utolsó leheletünkig tartó csatára, hol Kossuth maga is jelen lesz, s ha kell, meghal Pest romjai alatt stb. mint ő maga monda: ugyan az nap adta tudtára a kormány a fővárosi népnek — hegedű szóban persze — hogy eszeágában sincs Pest környékén harcolni, még kevésbbé ott hagyni becses fogát, hanem az első bokor zörrenésére el fog eblábolni világtalan világig, hol Árpád óta nem volt ellenség, s hol hazamentő irhája nagyobb biztonságban lehet. Én ezen komiszságra teljes erőm és tehetségem szerint dühbe jővén, s megemlékezvén még előbbeni sebeimről is, kaptam magamat, fölszedtem sátorfámat s másnap családommal együtt ide e békési magányba bujdokoltam azon óhajtással, vajha soha többé a nyilvánosságnak még csak küszöbére se kényszerítene sorsom; s most itt vagyunk, s a mely perczekben végképp felejtem, hogy hazám van, tökéletesen boldog vagyok. Hát ti mit csináltok, hogy vagytok? Add tudtomra, valamint azokat is, amik az utóbbi időkben a világon és Magyarországban történtek, mert én, mióta Pestet elhagytam, semmit sem tudok. Te mégis csak közelebb állasz az eseményekhez vagy legalább a hírekhez. írj mielőbb. Az utolsó posták ide Gyula és Csaba. Isten veletek, ölelünk benneteket! barátod Petőfi Sándor

8 Erre a levélre hivatkozott Berényi, amikor kétségbe vonta Petőfi gyulai felszólalását. Sokban helyesen cáfolta Kohn Dávid cikkét. Annyi bizonyos, hogy a június 11-i tisztújító gyűlésen (melyet Kohn védbizottmányi gyűlésnek nevez, holott ez június 9-én tartotta utolsó ülését)

9 Petőfi nem vehetett részt, mert akkor még Pesten volt. Évtizedek során az emlékezés összekeverte a hónapokat. A hiba ott történt, hogy Kohn biztosra vett bizonytalan dolgokat. De lássunk a júliusi lehetőségekhez! Abban nem kételkedhetünk, hogy Petőfi mezőberényi tartózkodásakor Gyulára is átrándult. íme a bizonyíték: „Kedvező alkalmul kínálkozott Petőfi szórakoztatására az én gyakori berándulásom Gyulára, hová megyei számvevői hivatalom miatt be-be kellett rándulnom s hova ő több ízben szívesen szegődött uti társamul. Itt nekem rendes szállásom lévén, miután kocsimmal ott megállottam, Petőfi a megye főjegyzőjéhez, a „Cimbalom" népszerű költője, Szakái Lajoshoz sietett, kinél akkoriban unokatesvére, Sárosi Gyula is gyakran időzött, 8. Dr. Badics Ferenc: Petőfi levelei 189—190. lap. (Petőfi-könyvtár XXIII. füzet). Arany arra a hírre, hogy az ellenség már Debrecennél van, július 1-én családjához siet Szalontára, ezért kezdi levelét Petőfi a július eleji helyzet leírásával. 9. A védbizottmány jún. 9-én 659. tételszámmal zárja ülését, s amikor július 9-én újra megalakul, 660. számmal indul, így közötte ülés nem lehetett.