Czeglédi Imre: Petőfi Gyulán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 27. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

„Berándultunk a megye székhelyére, Gyulára is — folytatja Orlay —, hol őt Sziget ostroma idején a török ellen Kerecsényi László által gyáván védett vár romjai nagyon érdekelték."

5 Berényből ismét Debrecenbe megy, átnyomorogja a telet, és a következő év, 1844 meghozza számára a legtöbbet: elismerik költészetét, kiadják verseit. Másodszor Gyulán Hat év telt el életéből. Megjárta a felmagasztalás és bukás lélekpróbáló útját. A márciusi forradalom vezéralakja — Szabadszálláson alig menekülhet a felbujtott kortesektől; kardot köt a haza védelmére, Bem gyermekeként szereti — a többiekkel összekülönbözik, kétszer is lemond rangjáról. A szabadságharc utolsó óráit élte 1849 júliusában. Északon s keleten Paskievics, nyugaton Haynau serege nyomul az ország belsejébe. Az alig visszafoglalt főváros ismét veszélyben van. Június 27-én a kormány általános felkelésre felszólító kiáltványt bocsát ki. 30-án Kossuth magához kéreti Petőfit, Aranyt, Egressyt, Vas Gerebent s másokat, s felszólítja őket, tartsanak népgyűléseket, szervezzék a népet a keresztes háborúra, a főváros védelmére, ahol ő maga is ott lesz, s ha kell, Pest romjai alá temetkezik. Petőfiék július 1-én, este 6 órára falragaszokon hirdettek népgyűlést a múzeum előtti térre. A költő képzeletében már a végsőkig való harc nagyszerűsége bontakozott ki, de a kormánynak ugyanekkor megjelenő falragasza arra hívta fel a főváros polgárainak figyelmét, hogy * „ ... ne legyen a fővárosnak váratlan esemény, ha .. . a kormány némi időre székhelyét innen el s oda helyezné, hol ez a hadi munkálatoknak kellő fejlődését nem akadályozná."

6 Szóval a végsőkig tartó harc helyett jjyáva futás. Ez villanhatott fel Petőfiben a váratlan fordulat hallatara. A politikai életből kiábrándulva kocsira ül, de nem követi a kormányt, hanem családjával együtt Mezőberénybe megy. Dienes András, a Petőfi-kérdés fáradhatatlan kutatója nagyszerű érzékkel vázolja Petőfi helyzetét 1849 júliusában.

7 A fővárosból menekülnie kell, hiszen Kossuth mellett őt keresi leginkább Ausztria. Északon a cári, nyugaton a császári csapatok, Bácskából Jellasics vonul előre, egyedül az Alföldre szabad az út. Legszívesebben Bemhez menne Erdélybe, de az V. cári hadtest bizonytalanná teszi Erdélyt is. így marad a rokonnál és a régi barátnál Berényben, ahol feleségét s alig 7 hónapos Zoltánkáját biztonságban tudhatja. Július 5-től 18-ig marad itt, s ekkor történt második gyulai látogatása is. 5. Orlay: i. m. 6. Gratz: Az 184R—49-iki Magyar Szabadságharc Története V. kötet, 536. lap. 7. Bővebben ld. Dienes A.: Petőfi útján. Bp. 1960. 72—86. lap.