Czeglédi Imre: Petőfi Gyulán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 27. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

s a lelkes és egymással költői és hazafias érzelmekben rokon három költő éjfélekig eltöltött barátságos beszélgetésben s nyájas mulatozásban az időt egymással."

10 Bonyhay tévedhetett az időpontban (májust említ), de abban nem, hogy Petőfi vele volt-e ilyen alkalmakkor vagy nem. Ezt nem lehet •elvéteni évtizedek múltán sem. Petőfi életrajzírói is így fogadták el ezt az eseményt, minden valószínűség szerint Bonyhay előbb közölt visszaemlékezése nyomán. Bonyhay visszaemlékezése és Petőfi levele világosan megmondja, miért jött Petőfi Gyulára. A mindig megnyugtató baráti kört találta meg a vármegye főjegyzőjénél, ahol éjfélekig tartó költői és politikai viták foglalkoztatták az „érzelmekben rokon" három költőt. Valóban rokonok voltak: Sárosy radikális hangjával, Szakái költészetének népies irányával — dalai épp úgy belevegyültek a népköltészetbe, mint a Petőfié —- s mindhárman egyek hazafias magatartásukban. A mulatozást nem kell a mai értelemben vett gondtalan iddogálásnak vennünk, inkább a régies jelentésben: időt tölteni, időzni értelemben. Farkas Ernőd még azt is tudni véli, hogy „egyre arról beszélgettek, hogy mi lesz a nemzettel, ha kicsavarják kezéből a szabadság kardját. Petőfi azt mondta, hogy ha nagyon szorítják, ő Bem apóhoz megy Erdélybe."

11 Ezt a baráti kört hangsúlyozza Hatvány is a költő gyulai látogatásával kapcsolatban: „Petőfinek, aki az élet gondjai ellen a feledséget tudvalevőleg írókollégáinak körében kereste, ebben a vígasztalásban akkor volt utolszor része, amikor 1849 júliusában, Mezőberényből Gyulára átrándulva Sárosy Gyulával és Szakái Lajossal elbeszélgetett, akiknek a társasélet gyönyöreit épp akkor köszönhette, amikor arra leginkább szüksége volt."

12 Az Aranyhoz írt levél másra irányítja figyelmünket. A levél végén ugyanis Petőfi tájékozatlanságára panaszkodik, s híreket kér Aranytól. Csodálom, hogy a — legalábbis előttem ismert — Petőfi-életrajzírók nem fordítottak kellő figyelmet a költőnek ezekre a soraira. Végre Dienes András 1960-ban megjelent könyvében épp ebből a gondolatból indul ki, amikor avatott kézzel rajzolja meg Petőfi helyzetét Mezőberényben. Helyesen állapítja meg, hogy Petőfi ezekben a napokban nem sokat tudhat az országos eseményekről. A legközelebbi újság, a Szegedi Hírlap, hetenként kétszer jelenik meg, tele „vicinális" hírekkel. A kormány hivatalos lapja, a Közlöny csak 13-án jelenik meg újra. Ez a helyzet kényszeríti arra, hogy híreket 10. Bonyhay Benjámin: Petőfi Mezőberényben. Vasárnapi Üjság 1881. febr. 27. Bonyhay megyei számvevő, majd 1849. júl. 11-től főszámvevő, de Mezőberényben lakott s csak időnként járt be Gyulára hivatali teendői ellátására.) 11. Farkas E. Petőfi élete (Petőfi Könyvtár XI. füzet) Bp. 1909. 232. lap. 12. Hatvány: így élt Petőfi V. kötet 401. lap.