Béres András: Tiszántúli híres betyárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 26. Gyula, 1961)

A 48-as szabadságharc után sokan bujdosókká lettek, a hatvanhetes kiegyezés után pedig kegyetlenül üldözték őket. Akik nem akartak a Habsburg zsarnokság katonái lenni, egyszerűen eltűntek. Bőven adott búvóhelyet a Sárrét mocsaras, nádas világa, a Hortobágy pusztája, de a nagykiterjedésű debreceni s tiszántúli erdők is, egészen az Ecsedi lápig, ök, az igazi betyárok voltak az elnyomatás éveiben a nép szemében bizonyos mértékig a szabadság megtestesítői, a veszedelemmel, a pandúr, zsandárhatalommal dacoló népi hősök. Ezért is fonódik annyi nóta, ballada, történet, mese, história a betyárok alakjához. Rózsa Sándor, bár Szeged környékén élt és tevékenykedett, országosan ismertté vált. ö lett a magyar betyárideál, aki a 48-as szabadságharc idején véghezvitt hőstetteivel a történelembe is beírta nevét. Regényeket írtak róla, s talán nincs ember Magyarországon, aki nem elsősorban rá gondolna, ha betyárokról esik szó. Pedig Rózsa Sándor csak egy a sok között. Sokan a többiekről keveset tudnak. Nem is csoda, hiszen egyik-másik nem volt különösen kiemelkedő egyéniség, vagy éppen működési területe szűkebb helyre korlátozódik. Ébresszük fel kissé ezeket a híres mordályforgatókat, ismerkedjünk viselt dolgaikkal, s az idő távlatában ne a törvény szigorával ítéljük el őket. Nem csak közönséges marhatolvajok voltak ők. Elnyomott igazságukat a nép nem semmiért pártolta. A felzaklatott nép vére volt a betyár. S ha rabolt, csak urat rabolt, nem vérre szomjazott. Bár szigorúan megtiltották a pásztoroknak, nyájőrzőknek, hogy ezeket befogadják, mégis helyet, menedéket találtak itt legtöbbször, s a tanyai emberek is segítségükre voltak, ha egyebet nem tehettek, más útra vezették a „haramia"-kereső vármegyét. Vármegyét? Kérdezhetné valaki. Igen. Csak így a vármegyét. Mert vármegyének a hivatalos közeget, a pandúrt, a zsandárt nevezték, aki a törvényszolgáltató úri vármegye embere volt. Most egy sorozatot adunk közre a betyárokról, melynek bevezetője s néhány sor. Ezzel kettős célunk van. Egyrészt az, hogy az érdeklődőket megismertessük szemelvényekben a betyárok életével, másrészt, hogy jelenlegi gyűjteményünket kiegészítsük, s azok figyelmét felhívjuk, akik még tudnak betyárnótákat, betyártörténeteket, ne engedjék ezeket a népköltészeti emlékeket elkallódni. írjanak a Déri Múzeum adattárába a szerző címére és segítsenek teljesebbé tenni a tiszántúli betyárvilágról eddig alkotott képet. BETYÁROK TRÉFÁJA (A kis Víg Mátyásról szóló igaz históriát Szűcs Sándor gyűjtötte egybe, a régiek szája nyomán.) A negyvennyolcas szabadságharcot követő önkényuralom idején a pandúrok helyett osztrák zsandárok lettek a rend őrei. De nem csak a rendre nem tudtak vigyázni, hanem jómagukra sem. Inkább csak a bujdosó honvédek üldözéséhez értettek. Ha egyébhez láttak,