Béres András: Tiszántúli híres betyárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 26. Gyula, 1961)

Az ilyen és ehhez hasonló, de más népköltési hagyaték gyűjtése igen fontos feladat. Sokszor szokták mondani, hogy ebben vagy abban épp a tizenkettedik óra ütött. Engedjék meg, hogy megkétszerezzem az órák számát, s azt mondjam, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk. Ha meg nem mentjük értékes, haladó hagyományainkat, az idős generáció sírba viszi magával, vagy csak kis töredékeit találjuk meg az utódoknál. Pedig pótolhatatlan értéket, kincset hagyunk elpusztulni. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy utódainknak felelősséggel tartozunk a hagyományok ügyében is. Mentsük meg, örökítsük át mindazt, amit lehet. Ne engedjük hagyományainkat a feledés fátylába burkolózni. Ehhez azonban mindenkinek a legkisebb segítsége is nagyon sok lehet, ha azt jó szívvel és segítő szándékkal teszi. Most amikor munkásoknak, egyszerű parasztembereknek, tanítóknak, öreg nyugdíjasoknak őszinte szívből megköszönöm a betyárokról szóló írások megjelenése idején beküldött adatokat, ismét kéréssel fordulok mindazokhoz, akik olvasták ezeket az egyszerű történeteket. Ha tudnak hasonlókat, ne hallgassák el, hanem írják meg címemre, a debreceni Déri Múzeum adattárába vagy értesítsenek arról, kit lienne érdemes megkeresni, s a most már rendelkezésünkre álló hangfelvevő szerkezettel, magnetofonnal megörökítjük az utókor számára a régiekről való megemlékezéseket. Köszönöm a segítséget. Köszönöm a jó szívvel tett szolgálatot. S ha sikerül teljes képet alkotni a betyáréletről, lehámozva róla a romantikus takarót, talán tettünk valamit, ha keveset is. Ezután új terület kutatását lehet kitűzni célul, s gyalogszerrel, kerékpáron, sáros úton, szélfújta pusztán, hóban és hidegben tovább indulunk a még élő néphagyományok nyomába, hónunk alatt jegyzetfüzettel, de népünk iránti olthatatlan szeretettel. Búcsúzóul hadd írjam ide még ezt a szép betyárnótát: „Édes anyám sok szép szava, Kire nem hajtottam soha. Hajtottam én a máséra, Kiére nem kellett vóna. Akik itt körültem álltok, Mind én rólam tanuljatok. Senkitől sem raboljatok, Higyjétek el, hogy így jártok."