Béres András: Tiszántúli híres betyárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 26. Gyula, 1961)

— Jóska te, mir nem mígy el errül a vidékrül, ahun szorul a kapcád? — így emlékszik Kórik Gábor Tiszalökön. De hiába ment Jóska bármerre, mindenütt keresték, mindenütt meleg volt lába alatt a föld. „Tiszalök, Tiszadada, Tiszadob környéke is a Geszten Jóska birodalmához tartozott. Különösen az utóbbi községekben voltak orgazdái, akik takarosan meg is vagyonosodtak ezen a réven. A szegény betyár futott. Üldözték. Az orgazda pedig nyugodtan pipázgatott. Mert az elhajtott lovat eladták, a betyár keveset kapott, de neki kellett futni. A dobi legelőkön egy komája vót. Lehet hogy csak lógó komája vót Gesztinek. Azt is felkereste gyakran. Különösen ha éhes vót. De lassan kezdett alkalmatlanná válni. A hatalom kereste, de elfogni nem tudta. Egyszer oszt elárulták. A dobi legelőn egy szép napon feltűnt szennyes esőverte alakje. Tartott egyenesen a gulyáskunyhóhoz. — Na megkerültél komám? — kérdi a gulyás. — Hát megkerültem. — Éhes vagy? — Bizony éhes vagyok. Rámutatott a vagy egy pár kilométerre levő kunyhóra a gulyás, mert a delelőnél vót. — Ereggy, nyitva a kunyhó, egyél. Van ott kenyér, szalonna, meg pálinka is. A betyár elindult a kunyhó felé. Mikor a kunyhóhoz vagy ötven lépésre ért, a kunyhóajtó kinyilott és eldördült az ott elrejtőző zsandár fegyvere. Geszten Jóska halva rogyott össze. Ez vagy 65-be, vagy 66-ba lehetett. Később nem lehetett, mert megszűnt a zsandárvilág. A betyár holttestét beszállították a dobi községházához. Letették a tanácsterembe. Hát egy ilyen fődesház vót ni, mint amilyen ez is. Hát így hallottam a nagyapámtúl, hogy nagyon bű gatya vót rajta. Mert a bíró a bírói pálcával felemelte, a padlásig ért a szára. Hát nem valami magas lehetett a községháza. A löki (Tiszalök) városházába nem írt vóna három Gesztej Jóskának a gatyája se a padlásig. A dobi temetőbe temették el. Hosszú évekig virág nyílott a sírján. Valaki ápolta a sírt. Bizonyosan nő volt. Egyszer aztán meggyepesedett a sír, nem ápolta senki, mert meghalt az is, aki addig ápolta. Ővele a futóbetyárok sora is megszűnt. Rádai kiirtotta őket." „Az 1880-as évek elején Tiszadob község határában a gulyalegelőn a gulyás kunyhójában tartózkodott a betyár. Éjjel lopni és mulatni járt, nappal pedig a gulyás kunyhójában aludt. Már annyira rossz hír terjedt róla, hogy a környékbeli falukat rettegésbe tartotta. Akkor léptek életbe az új puskák, a manlicherek. A pandúrokat felvál-