Béres András: Tiszántúli híres betyárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 26. Gyula, 1961)

a szájhagyomány nótákban és történetekben máig megőrizte emlékét. Szüleiről és származásáról nem sokat tudunk, csak annyit, amit a nyírbátori ref. egyház szűkszavú jegyzőkönyvei, anyakönyvei tanúsítanak. Mint megállapítható, Nyírbátorban született 1807. július 28án. Apja Geszten János, édesanyja született Sovány Borbála. Keresztszülei Nagy Mihály és felesége,. Házasságáról szintén keveset tudhatunk meg. 1836. május 10-én „Itt lakó Ifjú Legény Geszten József összekötődött Néhai Ferentzi József a. h. 1. Juliannával. Tanúk Nős Baratsi József — Oláh Ferentz". Eddig a szűkszavú feljegyzés. Az anyakönyv tanúsága szerint 1839. május 29-én született Borbála nevű leánygyermekük. A Geszten Jóskáról fennmaradó emlékek gyermekkorától egész öreg koráig megörökítették életének egyes mozzanatait. Nevét mai napig több változatban emlegetik. A Nyírben Geszten, a Tiszaháton Geszti, Gesztej, az Erdőháton Gesztény néven ismeretes. Szólaljon meg hát a szájhagyomány, beszéljenek az emlékét őrző emberek. „Geszten Józsi még kisfiú vót, amikor az annya meghalt. Árván nőtt fel. Mikor nagyocska lett, gyakran kijárogatott a mezőre répát lopni. A nagyannyának meg teccett a dolog. — Hallod Jóska fiam — mondja egyszer a nagyannya — ha te most répát tudtál lopni, később még lovat is lophatsz." így kezdi élete történetét Vass Albert Nyírbátorban. Nagy Pál, az öreg nyírbátori lókupec sokat elmondott az életéről. Mint kereskedő ember sokfelé megfordult, sokat hallott. Emlékeiből, melyek között számtalan érdekes adatot találunk Geszten Jóskáról, hadd idézzek néhányat. Itt lakott Nyírbátorban ez a Geszten Jóska. Encsencs ucca és a mostani Hunyadi ucca sarkán vót a háza. Harminckét évig rendes munkás szegényember vót. Egy alkalommal húsvét első napján nagyon megéhezett. Osztáh lakott itt a Hunyadi utcán egy Rácskai Sándor nevezetű gazda. Háturunnet vót gerádics a padjára. Ott felment ez a Geszten és leakasztott két sódart a kokasülőről. Jól fel kellett nyútózni. Ahogy lelépett, nagyot toppant. Osztán az öreg Rácskai meg otthon vót. Nem ment templomba, mint szokás. A toppanásra kivül ment. Jóska meg vitte lefelé a grádicson a két sódart. — Hát Jóska nem eggyütt hizlaltuk azt. — Mán Sándor bátyám ne haragudjon, de nagyon megéheztem, hát el is viszem. El is vitte. Mikor hazament a Rácskai Sándor fia, az öreg elmondta fiának az esetet. Az meg felment a jegyzőhöz. — Még akkor ugyan nem jegyzőnek hijtuk, hanem úgy, hogy nótárius. — Bejelentette.