Balogh István: Tanyák és majorok Békés megyében a XVIII-XIX. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 25. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

lágháborúig. Ez nyilvánult .meg a* tanyák igazgatási, egészségügyi szükségletének kielégítése vonatkozásában is. ; . ~ A külterületre való kiköltözés aránylag a legkevesebb, problémát a ..szőlőskerteknél jelentett. A múlt század 70—80-as éveiben a szőlőskertek szinte kivétel nélkül külvárosi lakótelepekké alakultak át, népességük a városokból kiszorult, főleg agrárproletár rétegből toborzódott. Ezek a külvárosok beszerveződtek a városi társadalomba, még akkor is, ha a szőlőskertek területileg nem is kapcsolódtak szorosan az anyatelepüléshez. A puszták népe két irányban haladt a megszerveződés felé. Egyes pusztákon a kiköltöző birtokos lakosság és cselédség is gazdaságilag, érzelmileg és végül közigazgatásilag is elszakadt az anyaközségtől. Ez történt 1858-ban Csorvás esetében, ahol a Gyulától való nagy távolság miatt már egy évtizeddel előbb megindult fejlődés önálló községet hozott létre, bár ez akkor még alig mutatott valami faluszerű képet. Ó- és Újkígyós — szintén falujellegű külső nélkül már 1848 előtt önálló község volt. A hetvenes években a szeghalmi járásban Bucsa puszta (Füzesgyarmat határában), a csabai járásban Gerendás, Kondoros és Szentmiklós puszták (Békéscsaba határában), Zsófiamajor (Endrőd határában), Nagylapos (Gyoma határában; az orosházi járásban Szentetornya és Csabacsüd népesebb puszták. Ezek közül 1886 után Kondoros, Szabadszentetornya és Pusztaszentetornya önálló községekké lettek. 1890-ben Kondorosnak 245 háza 2597 lakosa, Szabadszentetornyának 357 háza és 1883 lakosa, Pusztaszentetornyának 314 háza és 3216 lakója volt. De még ezek sem voltak a szó igazi értelmében vett faluk, csak itt-ott sűrűsödtek meg a lakóházak, egyébként a lakosság szétszórtan, a majorok körüli cselédházakban, az uradalmak dohányos földjei közelében ideiglenesen megásott földputrikban lakott. A Békés megyei tanyatelepülés sajátos típusa az is, amely szintén a pusztákon keletkezett, s létrejöttét a múlt század 40—70-es éveiben bekövetkezett parcellázásoknak köszönheti. Ehhez a csoporthoz tartozik Csabacsüd, Kiscsákó, bizonyos mértékben Kondoros, Szentetornya egy része és Nagyszénás. A különböző helyekről összesereglett vállalkozók kisebb nagyobb parcellákat vásároltak itt és kiki a maga parcelláján, lakóházat épített. Ezeket a tanyalakókat semmi sem fűzte már az anyaközségükhöz, legtöbbjük az ottani kis birtokát, házát adta el azért, hogy itt földet vehessen. De egymáshoz sem fűzte őket s szomszédságon túl semmi féle kötelék. A múlt század végén már itt-ott természetes úton egy-egy helyen némi sűrűsödés indult meg a tanyák között, mégis annak ellenére, hogy az említettek önálló községgé alakultak, lényegbe véve szórványtelepülésnek maradtak. Az igazi tanyástelepülés jellegzetes helyei Gyula, Békéscsaba, Békés, Mezőberény, Endrőd, Gyoma, Öcsöd, Békésszentandrás, Köröstarcsa és Mezőberény. Az itten lakók kapcsolata az anyavárossal nemcsak közigazgatási jellegű, hanem a társadalom alakulásának szerves részeként jött létre, azaz a gazdasági kapcsolatokat érzelmi