Balogh István: Tanyák és majorok Békés megyében a XVIII-XIX. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 25. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)
Meggyesen van egy kápolna, az itteni kántor 120 Ft. fizetésért tanít 43 gyermeket. A szülők a nagyobb bérlők cselédei, akik évente változtatják helyüket, ezért itt nem is lehetne iskolát tartani. Az Elekhez tartozó meggyesi pusztán van 38 gyermek, de iskola és tanító nincsen. 2 '' Az iskolákon tehát látszik a kétféle társadalmi kategória. Az igazi, valóságos tanyákon az állandóan kintlakók igénye hozta létre az első iskolákat. Az uradalmi majorokban pedig — ugyan elég kevés számmal voltak — az uradalom állított ilyeneket. Az iskolaügy intézése ebben az időben még az egyházak dolga, maguk a politikai községek nem is törődnek vele. Mivel az egyházak a kitelepülés első évtizedében jóformán semmit sem látszanak törődni a tanyákra kiköltözött híveikkel, a község pedig a főleg cselédekből álló tanyai lakosság érdekeit szintén nem érezte magának, a tanyán lakóknak maguknak kellett gondoskodni magukról. Minthogy módosabb gazda még nem igen költözött ki ezidőtájt állandó lakásra a tanyákra, az iskolák és tanítók fizetését a kint élő szegénység elég szűkösen tudta csak biztosítani. Ennek megfelelően képzett tanítókat nem is kaptak. A tanítók nagyrésze kiöregedett iparos, csizmadia, vagy ács. A tantárgyak közül csak hittanra, énekre, némi kis írásra, olvasásra és számolásra tanították a gyermekeket. A nép a csizmadiákat szívesen alkalmazta tanítókul, mert azok jobb eredményt értek el, mint az ácsok vagy kőművesek. A tanítás csak a téli munkaszüneti időben folyt. A múlt század 70-es éveiben, tehát már az általános és kötelező oktatás törvénybeiktatása után sem változott lényegesen a helyzet. Chovan János, Szarvas-Skorka tanyai tanító fizetése minden gyermek után 50 krajcár, 1 véka búza, 1 zsák kukoricacsutka, 2 petrence szalma, 20 tőzeg. Árvák és szülők harmadik gyermeke után azonban nem kap fizetést. Palkovits János ugyancsak szarvasi tanyai tanító 1876-ban kötött egyezsége szerinti — egyébként eredeti foglalkozása csizmadiamesterség volt — fizetése a fentiekhez hasonlóan alakult. Akinek földje nincs s más földjén mint tanyás lakik, csak egy véka búzát és 40 krajcárt fizet. A gazdák a harmadik gyermek után nem adják a természetbeni fizetést, csupán egy pár csirkét és a tüzelőt tartoznak megfizetni. A cselédek és majorosok azonban sem csirkét, sem tüzelőt nem adnak. A másik nagy tanyás határú városban, Békéscsabán sem volt jobb a helyzet. 1853—1881 között a határban 14 tanyai iskola keletkezett, s a tanítók fizetéséhez a helybeli egyházak is hozzájárultak némi segéllyel, de a fenntartás a kint lakók kötelessége volt. 1882-ben még azt jelentik, hogy a tanyai tanítók csak télen tanítanak, nyáron földműveléssel foglalkoznak. Az 1887/88. tanévben még 13 tanyai tanítónak nem volt oklevele. Az iskolák az egyes gazdáktól bérelt épületekben voltak elhelyezve, felszerelésük 6—7 lóca, egy asztal, egy szék, 1—2 tábla; amelyikben Magyarország, Európa és Békés megye térképe is meg van, már jól fel van szerelve. A hiányokon csak 24. GYÁL. Békés—csongrádi megyefőnökség ir. 494/1858.
