Erdei Aranka: Adatok Körösnagyharsány parasztságának történetéhez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 23. Gyula, 1961)

sítették a forspontot, utakat köveztek, a Sebes-Körösön gátakat építettek, sokszor Hlye alá is elhajtották őket. Ezenkívül fizették a hadiadót és a háziadót. Üjoncadással is nyomorgatták őket, még emellett a rengeteg beszállásolás terhétől sem menekedhettek meg. Az élet nehezedett minden vonatkozásban. 1830-ban a begécsi puszta bérletét is kénytelenek voltak megszüntetni, a káptalan ugyanis kétszeresére emelte az árendát. Saját, szűk határukra szorultak viszsza a legeltetéssel. Ez természetesen maga után vonta a szegénység és a módosabb gazdák közötti gyakori összeütközéseket. A zsellérré válás folyamatát is meggyorsította ez „nem bírván a robot munkát teljesíteni s elfáradva a méltatlan zaklatások alatt; úrbéres földük egy-egy részéről önként lemondván, azt minden fizetés nélkül más családnak bocsátották át használat végett."'

1

'' 94. U. o. 170. „Néhány vagyonos sok marhával bíró s juhot tartó gazda jószágai özönlötték el a legelőt s a középsorsú s szegényebb lakosok kevés számú jószágai a kopárrá vált legelőn tengődhettek. Pedig a legelőadót a középsorsú s szegényebb lakosok fizették meg igazságosabban s rájuk nézve terhesebben, mert kevés számú jószágukból nem titkolhattak el csak egy darabot sem az adó alól."