Szabó Ferenc: Dologház Gyulán 1837-1846 (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 22. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

vül juttatást is kapjanak.''

4 Az agyonhajszolt szerencsétlenek legkisebb követelése is csökkentette volna a megye jövedelmét, az ellátás javítását is csak azért szavazták meg, nehogy a foglyok munkaképtelenné váljanak. A parasztmozgalmak időleges letörése után kevesebb lett a megyei tömlöc lakóinak száma, emiatt 1838-ban a közgyűlés egyelőre lemondott a dologház nagyarányú bővítéséről, csak további átalakításokat hagyott jóvá, amik 1840-ben meg is valósultak,

45 így a szövőszékek száma háromra növekedett, körülöttük már öt rab takács™ foglalatoskodott, még több fogoly számára tudtak munkát biztosítani. A bővítéssel újabb pénzforrás nyílt meg a megye előtt: 3 szövőszék több fonalat meg tudott szőni, mint amennyinek megfonására a rabok képesek voltak. Emiatt 1841-től kezdve „külsőknek", hozott anyagból is vállalhatott szövést a dologház. Ez nyilvánvalóan még feszítettebb munkát kívánt a takáccsá kiképzett foglyoktól. Hogy egészségük romlása túlságosan ne fokozódjék, 1841 augusztusában kérelmükre a közgyűlés hozzájárult ahhoz, hogy ,, . . .mivel az ön munkájok után bejövendő mennyiségnek egy hatod részét kérik .. .", a bérbe szőtt kész zsákvászon munkadíjából rőtönként 1 váltó krajcár jutalmat kapjanak és ezzel élelmezésüket kissé jobbá tehessék.

47 (A takácsok beadványa a függelékben 1. sz.). A dologház közvetlen irányításával megbízás alapján foglalkozó megyei főpénztáros és alügyész a még nagyobb haszon érdekében 1842 tavaszán a fejlesztés újabb lehetőségét ajánlották a megye figyelmébe: ne csak zsákokat szövethessenek a rabokkal, hanem vékony szálú, sima vásznat is, mert az még jövedelmezőbb lenne, befektetést pedig alig kívánna. A közgyűlés természetesen áldását adta a javaslatra,

43 részleges megvalósítására minden jel szerint sor is került. Ezzel a gyulai dologház elérte fénykorát, legnagyobb kapacitását. Ekkor körülbelül 20—25 rabot dolgoztattak már az intézményben, ez volt a legmagasabb létszám. A későbbi tervek közül egy sem vált valósággá. 1843-ban a megye ismét elküldte a másodalispánt és a tiszti alügyészt az aradi dologházhoz, mivel a gyulai intézet nagyarányú fejlesztésének terve újból napirendre került. A vászonszövés egyébként igen jó hasznával nem voltak megelégedve a vármegye vezetői, a még nagyobb bevételt hozó posztókészítést kívánták meghonosítani a gyulai dologházban, az intézményt erőteljes manufaktúrává akarták tenni objektíve.® A közeli városokban posztószövés nem folyván, az eladási lehetőségek a legoptimálisabbak voltak erre a nagyon közkeresett árucikkre vonatkozóan. A megye kereskedelmi érzéke a reális szükségletet elégítette volna ki. 44. BMKJ. 1837. 2532. 45. BMKJ. 1838. '745. és 1840. 970. 46. BMKJ. 1841. 2102. 47. U. ott és az azonos számú ügydarab is. 48. BMKJ. 1842. 689. 49. BMKJ. 1843. 2020.