Szabó Ferenc: Dologház Gyulán 1837-1846 (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 22. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

BÉKÉS MEGYE HELYSÉGEINEK UTCANEVEI A MÚLT SZÁZAD KÖZEPÉN Egy-egy város vagy község életéhez, jellegzetesen lokális színezetéhez szorosan hozzátartoznak az olyan utcanevek is, amelyekben helyi település- és gazdaságtörténeti elemek, az elmúlt idők életének nyomai őrződtek meg. Az utcák elnevezésében történetileg két nagy áramlatot lehet megkülönböztetni. Az ősibb, fontosabb és jóval értékesebb a XIII. századig visszavezethető természetes (népi) utcanévadás. A népi eredetű utcanévrendszerben mindig az utca valamely kiemelkedő 'jellegzetessége, nevezetes épülete, lakója, iránya, használata stb. alapján születtek az elnevezések. A természetes utcanevek emiatt kimeríthetetlen tárházai a településtörténeti, néprajzi, nyelvészeti és néplélektani kutatásoknak. Számos, ma már feledésbe ment és senki által fel nem jegyzett fontos adat, momentum vált ismét közkinccsé az utcanevek tanulmányozása révén. Az utcanévadás újabb, a 18. század óta egyre inkább egyeduralkodóvá váló módja, a kevés helyi színezettel bíró hivatalos (mesterséges) utcanévadás. A hatósági elkeresztelések a legtöbb esetben országos kampány eredményei. A Horthy-korszakban pl. az irredentizmus, a szomszéd népek meggyűlöltetése céljából nevezték el az utcákat az erdélyi és a felvidéki városokról. Alföldi viszonylatban egyébként a népi utcanévadás egészen a múlt század végéig túlsúlyban volt, a mesterséges utcanevek először a millenium idején jelentek meg nagyobb számban.

1 Békés megyében a településtörténeti kutatás, amely az utcanevek múltjának felderítését is szükségessé tenné, mindmáig gyerekcipőben jár.'- A következőkben az e témakörben munkálkodni akarók* búvár1. Vö. az utcanévkutatás legfontosabb irodalmával: Eperjessy Kálmán: Várostörténet az utcanevekben. Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére. Bp., 1937. 125—147. Tolnai Vilmos: Budapest utcanevei. Föld és Ember, IV. (1924) 46—17. Eperjessy Kálmán: Az alföldi városkép, Tiszatáj, I. (1947.) 2. sz. 35—43. Igen eredeti megállapításokat tesz: Szirbik Miklós: Makó várossának közönséges és az abban fekvő Reformata Ekklézsiának különös leírása az 1835/36 esztendőben. S. a. rend.: Eperjessy Kálmán. Makó, 1924. (Csanádmegyei Könyvtár 6. sz.) 27. 2. A településtörténet és az utcanévtörténet szükséges összekapcsolására s egyben az utcanevek részletes feldolgozására tudtunkra Békés megyében egyetlen kísérlet történt: Kóhn Dávid: Gyula város utcái és terei. Gyula, 1937.