Szabó Ferenc: Dologház Gyulán 1837-1846 (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 22. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)
Az Aradon járt követek véleménye és tárgyalásaik a várakozás ellenére sem voltak kedvezőek. A posztómanufaktúra Gyulán történő felállítását már csak amiatt sem javasolták, hogy komolyabb kiadások nélkül működését nem lehetett volna lehetővé tenni. (Ujabb munkaterem építése, gépek beszerzése, állandó posztómester alkalmazása stb. kellett volna.) A Gyuláról kiküldött megyei emberek költségkímélés céljából, de mégis a hasznothajtó fejlesztést akarván, kompromisszumos javaslatot tettek Arad megyének: Ha már Gyulán „önálló gyárház" felállítása nem is lehetséges, legalább az aradi dologház fiókintézeteként a posztó szövéshez szükséges fonal készítését kapja meg a gyulai dologház. Az aradiak azzal tértek ki a félkészárugyártást kínáló kooperációs ajánlat elől, hogy kevés a szövőszékük és a Gyulán csinált fonalat nem tudnák feldolgozni. A kétségtelenül nagyvonalú Békés megyei kísérlet kudarca után az Aradon jártak a továbbfejlesztésről való lemondást ajánlották. A közgyűlés ebbe bele is egyezett. 50 1844-től a bérlő vállalkozók is megjelentek a dologház történetében, bár a legelsőt alig lehetne tőkésnek nevezni: Budjás Antal várnagy évi 40 pengőforintért elvállalta, hogy a munkához szükséges, cérnafonásra alkalmas kendert, a szövőszék üzemeltetéséhez megkívánt zsírt, hájat és lisztet (a fonal kenéséhez) előteremti. * 1844-ben az addig alkalmazott takácsmestert elbocsátották azzal az indoklással, hogy a rabok között már számos kiképzett ember van, akik az újoncokat megtanítják a szövésre. 51 A nagyobb tőkeerejű, kapitalista vállalkozó kedvet (a dologház fennállása alatt egyetlen alkalommal) Bak Salamon gyulai kereskedő képviselte, aki felismerte az olcsó rabmunkában rejlő nagy üzleti lehetőségeket. Bak 1845 nyarán ajánlatot tett a megyének gyapjúfonó manufaktúra felállítására. Feltételei nagyon túlzottak voltak: a foglyok munkaerejét úgy akarta bérbevenni, hogy az első 3 hónapban semmit sem kell fizetnie (amíg a rabok megtanulják a gyapjúfonást); utána pedig minden mázsa megfont gyapjú után egy pengőforintot ad a megyének. Erre is csak akkor volt hajlandó, ha legalább tíz évre szóló szerződést kötnek vele és közben nem kell többet fizetnie, bárhogy is változnak az árak. Ezt a páratlanul kapzsi tervet a megye nem fogadta el, mert kevés jövedelmet látott volna belőle. A megye területén közhírré tették, hogy vállalkozók jelentkezhetnek a dologház kibérlésére, de Bak Salamonon kívül senki sem reagált rá. 52 A dologházban erőszakosan munkára kényszerített foglyok táplálkozási, elhelyezési és ruházati viszonyai mind munka közben, mind pedig munka után a tömlöcben rettenetesek voltak. Annyira súlyos körülmények között éltek, hogy a megyei főorvos sem állhatta meg szó nélkül. 1845 márciusában írott jelentése döbbenetes* tényeket sorol fel: a gőzzel és pozdorjaporral teli, nedves szobában dolgozó rabok 50. BMKJ. 1843. 2788. 51". BMKJ. 1344. 1077. 52. BMKJ. 1845. 1385 és 2647, valamint az azonos számú ügydarab is.
