Szabó Ferenc: Dologház Gyulán 1837-1846 (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 22. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

a dologház önköltségén kívül 2000 váltóforinton felüli évi jövedelmet hozott az intézmény Arad megyének.

41 , Az Aradról hazatért bizottság megelégedéssel számolt be a látottakról, s különösen a dologház „erkölcsi javítására célzó nagy hasznát" emelte ki, bár nyilván az anyagi eredmények ragadták meg. Az aradi példa nyomán azt javasolták, hogy posztókészítés helyett Gyulán az olcsóbb és durvább ún. magyar gyapjúból pokrócot szőjenek. Ehhez 265 forintos befektetéssel a megyeház udvarán levő istállót akarták átalakítani munkateremmé és 100 ezüst forint fizetéssel posztószövő mester alkalmazását kívánták. A megyei közgyűlés elfogadta a terveket. A bizottságba a főadószedőt is beválasztották. Űj elgondolás is született, amely a megye pénzesebb birtokosait szerette volna részvény társaság szervien bekapcsolni a dologházi rabmnnka kizsákmányolásába: „Részvényi tervet dolgozván ki a Megyebeli Birtokosokat s Nemesi kart szóllítsák fel... Részvények felvállalására, vagy ha ahhoz hozzá járulni nem akarnának — az egyes adakozásokra." Amíg a szükséges tőke összegyűlik, a megye a katonaság számára vásárlandó terményekre 6 évre kölcsönvett összegből fennmaradt 992 forintot fekteti be, ebből a kívánt építkezés is megoldható a javaslat szerint.

42 A nagyobb arányúnak ígérkező dologházfejlesztésre és a pokróckészítés bevezetésére mégsem került sor, valószínűleg valutáris okok miatt. A megyei pénztár nem akart kockáztatni. 3. Fejlődés és fénykor A foglyok iparszerű dolgoztatása már 1837 első felében eléggé jövedelmezőnek bizonyult. 1837. május 23-ig a rabok 228 zsákot készítettek a dologházban, (ök fonták meg kenderkócból a fonalat, megszőtték két szövőszéken és zsákot varrtak belőle.) A megye a termékeket árverés útján eladatta.

43 A dolgozó rabok létszáma kérdéses, ekkor körülbelül 12—15 személy lehetett. A foglyok egy része továbbra is tisztogatási, útjavítási munkát végzett. A hasznot az embertelen túlhajszolás hozhatta meg, amely a kényszermunkára fogottak súlyos fizikai leromlását eredményezte. Ezzel magyarázható, hogy a rabokra felügyelő megyei küldöttség 1837. december 13-án javaslattal fordult a közgyűléshez : A foglyok eddigi napi másfél fontos személyenkénti kenyéradagját emeljék fel fél fonttal, a heti kétszeri főtt hús mellé zöldséget és tésztát is főzhessenek nekik, saját pénzükön hetente egy alkalommal a skorbut ellen savanyú káposztát vásárolhassanak és a két szövőszéknél dolgozók, akiknek munkája nagyobb hozzáértést kíván, kapjanak minimális ösztönző jutalmat. A közgyűlés résztvevői hozzájárultak a börtönügyi bizottság kéréséhez, annak viszont ellene voltak, hogy a szövőszékeknél munkálkodók bizonyos élelemjavításon kí41. Dankó i. m. 45—57. 42. BMKJ. 1837. 1931. (szeptember 21.) 43. BMKJ. 1837. 1204.