Szabó Ferenc: Dologház Gyulán 1837-1846 (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 22. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

Mindkét esetben, különösen 1336—37-ben volt magas a vádemelések és az egy évnél súlyosabb büntetések száma. Ez nyilvánvalóan öszszefügg az 1835-ben 'újrakezdődő jobbágymegmozdulásokkal, az uralkodóosztály félelmét és a megtorlás erős voltát mutatja. Jellemző tények állapíthatók meg a megye által negyedévenként a helytartótanácshoz felterjesztett rablistákból is, amelyek a vád alá helyezettek és elítéltek elkövetett „bűneiről" részletesebben tudósítanak. A gyulai megyeház börtönében 1841 első felében vizsgálat alatt álló és elítélt 102 személy közül ötvennyolcan a magántulajdon kisebb megsértéséért (ló-, marha-, juh-, szamár-, sertéslopás, elhajtás stb. ' miatt), hárman orgazdaságért, hatan pedig a hatósággal való szembeszállás büntetéseként kerültek a bíróság elé. (3 jobbágy „vérengzésért", egy zsellér a robot makacs megtagadása miatt, a másik gazdája megtámadásáért, egy fiatal zsellér pedig amiatt, mert birájának ablakát beverte és megfenyegette). A foglyok társadalmi és foglalkozási viszonyait tekintve 26 pásztorember, 38 zsellér és telkes jobbágy, 7 „csavargó" betyár, valamint két iparos akadt közöttük.

35 Az adatok azt mutatják, hogy legnagyobb részben a nincstelenségtől hajtva (és nem az erkölcstelen életszemlélet miatt, mint a korabeliek hirdették!) sok elégedetlen zsellér, pásztor és napszámos veszélyeztette a földesurak és gazdagabb jobbágyok „közbiztonságát". A pénz nélkül, rossz ruházatban ideiglenesen hazabocsátott katonáktól is félt a megye.

30 1843-ban a munkanélküliek hivatalos nyilvántartását is megszervezte. A sorsukkal elégedetleneket sokszor koholt vádak alapján is perbefogták. Azok persze nem tudták törvényes formában igazukat bizonyítani. Az elnyomottak zúgolódása miatt Békés megyében is szükségessé vált a vármegye anyagi és rendészeti lehetőségeihez képest az ilyen rebelliskedő elemek fokozottabb szemmeltartása, esetleges megmozdulásaiknak csírájában történő elfojtása. — Ennek legbiztosabbik módja a börtönbezárás volt, Békés megye is ezt alkalmazta. A fogságban levők ellátása, ruházatának biztosítása a vármegye feladata volt. Bár a kiszabadultakon igyekeztek behajtani ennek költségeit, ez gyakran nem sikerült. A rabtartási díj összege a börtönben töltött időtől függött, gyakran azonban a 40—80 forintot is megütötte,

37 ami nagy összeg volt. 2. A dologház felállítása A foglyok élelmezésének és ruházásának költségei annál súlyosabban érintették a gyakran válságban lévő megyei pénztárt, minél többen voltak letartóztatásban. Amint már fentebb is érintettük, 1836ban éppen ez a helyzet állott elő, soha addig 186 rab nem volt a megyeház tömlöcében. Gyulán is hallottak valamit a modern börtönrend35. Gyulai Állami Levéltár, Békés vm. közgy. ügydarabok 2106/1841. 36. Gyulai Állami Levéltár, Békés vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei (a továbbiakban: BMKJ.) 1841. 2459. 37. BMKJ. 1842. 687.