Banner János: Márki Sándor emlékezete (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 21. Gyula, 1961)

Könyvéből a forradalom igazságos megértését kapjuk. Zuboly

62 a Vasárnapi Újságban az egykorú nemesség, korabeli történetírás és az új felfogással kifejezésre jutott felmentő ítéletet állítja párhuzamba: „Az idő kerekén indul egy fordulás, s annak tartalma alatt a vélemények és az igazságok is fordulnak egyet, s majdnem az ellenkezőjükre változnak. Ilyesmit lehet tapasztalni Dósa György parasztforradalmának megítélésében. A kortársak álláspontját ridegen kifejezik azok a tények, melyekben a visszatorlás különböző részletei foglaltatnak. A... parasztság a maga közvéleményét kifejezésre juttatta azokban a kegyetlen és kímélet nélkül való öldöklésekben, melyeket az alig kéthónapos mozgalom folyamán a nemesség terhére elkövetett. Azután már a történelem vette át a szót és közel három és fél századig ez az ítélőszék majdnem kizárólag annak a pártszellemnek volt a képviselője, amely az 1514. évi törvényekben megnyilvánult. Márki Sándor hatalmas könyvet szentelt az egykori forradalom és vezére emlékének. Ez már az utókor szava s ez az ítélet egészen másképp hangzik, mint azok a régiek, melyekben érdekelt felek nyilatkoztak szóval és tettekkel olyan törekvésekről, melyek az ő hatalmi érdekeik korlátozásával az emberi jog jelszavával vonultak ellenük. A négyszáz év előtti és utáni kor ítéletei így állnak szemben egymással, annak bizonyságául, hogy nincsenek örökérvényű és halhatatlan igazságok." Auner Mihály

6;! kritikája is a tanítvány véleménye, aki a munkában alapvetését látja a hasonló mozgalmak kutatásának és megítélésének. „Szigorúan tudományos. Szentimentalizmus nélkül való. Márki megvetette az alapját annak, hogy a szász városok hasonló mozgalmaival való kapcsolatot is vizsgálni lehessen." A Hét kritikusa — B. S. —

64 nemcsak a tudomány, de a történettanítás felé is igyekszik a tanulságokat levonni. „A magyar iskolázásnak és a középiskolai nevelésnek legfájdalmasabb oldala a történet tanítása, mert mindig és mindenben nem az oktatás céljait szolgálja, hanem rajta kívül álló érdekeket. Az államét — néha, de ritkábban — főleg pedig osztályérdekeket. Még mindig abból a történelmi köztudatból merít, amely olyan egykorú krónikaírók és feljegyzők munkáiból alakult ki, akik az uralkodó osztály tagjai, s ez osztály érdekeinek szempontjából nézték és magyarázták az eseményeket." Az igazi összeütközés és harc sohasem az államhatalommal, és annak legfőbb letéteményesével, a királlyal volt, hanem azzal az osztálylyal, mely nemcsak a jobbágyság emberi jogait zsarolta el, hanem rajta volt, hogy az állami, a királyi hatalomtól is megkapja a maga többszörösen szedett kilencedét. 62. Bányai Elemér. 1914. 20. sz. 63. Korrespondenzblatt des Vereines für Siebenbürgische Landskunde 1914. 138—143.1. 64. 1914. 127—128. 1.