Banner János: Márki Sándor emlékezete (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 21. Gyula, 1961)
Deák Farkas és Márki Sándor munkáit Rath Mór adta ki. A Deákét Ipolyi Arnold ismertette, röviden ugyan, de valóban meleg szavakkal. Ez illett is a kibővített bírálóbizottság egyik tagjához. 33 Az elismerés morzsáiból Márkinak is jutott: „...A pályázat két jó munkával gazdagította irodalmunkat: s ez bizony nem mindennapi eredmény." Marki munkáját megjelenése után az Akadémiához közel nem álló, de a bírálók egy részének szellemében dolgozó magát „kezdő"-nek és ,.laikus"-nak nevező Torma Miklós részletesen bírálta. 3 ' 1 Mindenesetre ez volt a hivatalos bírálat, amely az első bíráló bizottságban kedvező véleményt nyilvánító két tagon kívül nemcsak az Akadémia II. osztályának, de a Történeti Társulat tagjai többségének állásfoglalását is mutatja, nemcsak Dósa, de a forradalom kérdésében is. És ez már akkor sem egyezett az olvasók szélesebb rétegének véleményével, ami mutatja, hogy egy ilyen haladó szellemű életrajz írásának már elérkezett az ideje. De lássuk, a maradó gondolkodású történészek felfogásának sűrített összefoglalását Torma ismertetésében. ,,...a mű hősének szereplését, jellemét, az általa képviselt korszakot az elfogadottal szemben más világításba igyekszik helyezni, s új szempontokat akar*érvényrejuttatni. Ez a törekvés a munkának érdeme; érdeme pedig azért, mert a szerző látszik, hogy nem erőnek erejével akar újat mondani..., hanem adataiból meríti meggyőződését. Hogy azután sikerült-e neki megdönteni az eddigi ítéletet, és mennyiben, az más kérdés. Dósát történeti irodalmunk zendülő parasztvezérnek ismeri. Ez 1848-ig természetes is... ...Márki szép igyekezettel akarja kimutatni, hogy Dósában, ha elvetjük a szörnyeteg tévhitét, egyénileg jellemes, eszes, vitéz, a nép javát kereső hazafit fogunk megismerni, ki a balvélemények egyrészének kiküszöbölésére vállalkozott, de eszközeiben különben nem válogatván, elsodorta, s a századokra megbukott üggyel együtt pellengére állította őt az érdekeit féltő türelmetlenség. — Nos, hát mi az igazán szép magyarsággal írott könyvből nem tanuljuk meg, hogy Dósa jellemes, a nép javát kereső ember volt. ...A jobbágy, földmíves nép, melyet ura zsarolt, mindenütt egyforma: ura ellen hamar feltámad, csak vezetni kell. ...Elvei, eszméi lehettek ennek a zsákmányoló hadnagynak is, de bizonyára csak egészen magához mértek, s nem derengett erős, tűzzel is alig irtható koponyája alatt semmi modern népboldogítás. Magyarba oltott ügyes paraszt-condottiere, ki tudott verekedni, dúlni, s meg is tudott halni szépen. S ez a legigazságosabb, amit mondhatunk róla, a legigazságtalanabb pedig nevét a Kossuthéval együtt csak emlegetni is. A magyar nemesség politikai legsötétebb hibája, a Dósa mozgalom megtorlása. Szapolyaiék eljárását menteni nem lehet. A temesvári csata ezrei, s a megtorlási törvények következményei a nemességet terhe33. Századok 1883. 166—467. 1. 34. PÖ. 1883. 883—887. 1.
