Orosz László: Pálffy Albert (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 20. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)
igyekezett beállítani, részben bírálta az erők megosztása miatt. Nem volt rá oka. A Március Tizenötödike nemcsak helyesen, hanem okosan is politizált. Szó sem volt abban holmi mindenáron való ellenzékieskedésről. A kormány megalakulását pl. így kommentálta a lap: „Többet kívánni sem lehet. Magyarországban a radikal párt harminc esztendősnél idősebbeket nem igen számíthat soraiba. A minisztérium az arisztokráciából származott. Hatalmát a nemesi osztály erejéből mérité, de csak rajta áll, hogy csekély környezői helyett a milliók körötte összeseregeljenek." 41 Nem holmi okvetetlenkedés, hanem a márciusvégi, tehetetlenséget eláruló huzavona keserű tapasztalata miatt válik gúnyossá Pálffy hangja a kormánnyal szemben, mikor április 14-én, Pestre költözése alkalmával üdvözli: „Meglátjuk, min kezdi a minisztérium. Azon fogja-e kezdeni, hogy elrendel egy pár népszerű gyermekséget. Például újra pingáltatja a kapukat, kinevez egy deputációt, melynek kötelessége leend kifürkészni, nem maradt-e valamely sötét zugban egy kétfejű sas... Ez is jó lesz, csak tegyen valamit... Csak egy van, amitől félünk, ha a minisztérium tétlenkedik." Rendkívüli éleslátást árult el Pálffy abban, hogy a reakcióval való fegyveres harcot kezdettől fogva kikerülhetetlennek tartotta. „Ellenségeink nem azért nem támadnak meg minket komolyabban és nagyobbszerűen — írta a Március Tizenötödike — mert a minisztérium boldoggal boldogtalannal cédulázgatik, hanem mert még nincsenek készen." „Az ausztriávali háború kétszer kettő négy." 42 Bár Pálffy jól látta, s hangot is adott annak, hogy a szabadság megvédésére készülő országnak a nép erejére kell támaszkodnia, a parasztság panaszainak, sérelmeinek, földigényeinek megítélésében — a márciusi ifjak többségével együtt — a nemesi radikálisok elutasító véleményét osztotta. Ha az egység megőrzését célzó politikai meggondolás némileg magyarázhatja is, hogy a radikális ifjúság nem állt a Kossuth politikáját támogató nemesek ellenében a földfoglaló parasztok mellé, az elutasítás hangja (a Március Tizenötödike is „a vérszemre kapott hajdani úrbéres túlzott követeléseiről" ír 43 ) mégis joggal döbbent meg bennünket. A szeptemberi fordulat, a forradalom balra tolódása, a fegyveres harc vállalása után a közös harc ügye került előtérbe a lapban. A Debrecenben való megjelenés idején a Március Tizenötödike a kormány baloldali politikájának egyik legfőbb támogatója volt a békepárt újságjával, a Jókaitól szerkesztett Esti Lapokkal szemben. De ismét a kormánnyal szemben való ellenzékiség jutott túlsúlyra a Szemere-kormány idején. A Március Tizenötödike ekkor is helyesen foglalt állást. A Szemerekormány kinevezése s az ezzel kapcsolatos belpolitikai intézkedések — mint Révai írja — „újra a középbirtokos nemesi réteg kezére juttat41. 1848. márc. 25. 42. Idézi Spira György: A magyar forradalom 1848—49-ben. 133. 1. 43. Idézi Spira id. m. 178. 1.
