Orosz László: Pálffy Albert (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 20. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

A korfestő részek ebben a regényben szinte teljesen függetlenülnek a cselekménytől. Pálffy látható szeretettel időzik el ifjúkori emlékeinél, mikor a negyvenes évek és a forradalom sok kisebb-nagyobb eseményét ábrázolja. Lépten-nyomon azt sajnáljuk e könyv olvasása közben, miért nem írta meg élete történetét, emlékeit.

33 Legjobb könyve lett volna. Leírja Kossuth követté választását, a megyei adminisztrátorok basáskodását, a pesti arisztokrata-körök társas életét, a Pesti Hírlap szerkesztőségét a márciusi napokban, a forradalmi ifjúságot, a reakció mesterkedéseit. Sok ítélete meglepően érett. Az 1848. előtti, forradalommal terhes helyzet jellemzésében pl. szinte lenini nézetekre ismerünk. Ezt írja: „Csodálatos világ volt az, 1847-ben. Nagyban és egészben a nemzet hivatott képviselőinek nem rosszul folytak dolgai, s mégis a lakosság minden rétegében oly magyarázhatatlan elégedetlenség uraiig kodott, hogy boldog es boldogtalan valami ismeretlen változást várt: meggyőződvén, hogy úgy, mint voltunk, tovább semmi esetre sem maradhatunk. Törik vagy szakad, más világnak kell bekövetkezni, mert a lassú halálnál nincs kétségbeejtőbb állapot."

M Jól látta, hogy kik álltak szemben a nemzeti függetlenséget és társadalmi változást követelők mind nagyobb többséget szerző pártjával: „Világos, hogy ily gyalázatos állapot egyetlenegy független léleknek sem kellett. Csak egy számban kicsiny, hatalomban legyőzhetetlen csoport ragaszkodott hozzá. Az ország főméltóságai: a megyés és címzetes püspökök, a főispánok, a grófi és bárói rendek elosztrákosodott tagjai. Há ez nem volt elég, • szereztek hozzá öt forint napidíj mellett egy csapat rég elzüllött mágnást."

35 Az egyházi reakció szerepét különösen világosan látta, s a regény más helyén is megbélyegezte. íme egy rövid párbeszéd a regényből: „— A múltkor az apácáknál ebédeltem. Valaki a vasútról beszélt, s a fejedelemasszony ájtatosan fölsóhajtott: attól félek, monda, hogy ez is csak a mindig leselkedő sátán találmánya. •— Honnan tudja ezt a fejedelemasszony? — Talán csak istenfélő lelkében támadt e gyanú : lehet, hogy más bölcsebbtől is hallhatta. — Például a püspöktől? — Azt én nem tudom, csak hajlottam, hogy őméltósága is kárhozatosnak tartja, hogy az ember a négylábú ló helyett pokoli tűzzel fűtött vasgépre bízza életét. i> — Szóval: a lokomotív a sátán találmánya. Én azonban azt kérdtem volna tőle: vajon Isten sugalmazásából történik, ha bizonyos palotákban 33. Barátai biztatták emlékiratai megírására, de ő — szerénységére jellemzően — így válaszolt: „Az emlékíró nem kerülheti ki. hogy a maga becses énjéről ne beszéljen. Nekem pedig nem szokásom magammal foglalkozni, legkevésbé, ha toll van a kezemben." — Vadnay Károly: P. A. emlékezete. B. Szle 1898. 94. k. 382. 1. 34. A régi Magyarország... (Bp. 1894.) 266. 1. 35. Uo. 268. 1.