Orosz László: Pálffy Albert (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 20. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

készpénz alkotja. így kettőjük viszonyában valójában az arisztokrácia és a vagyonos polgárság ütközik meg. Pálffy e regényében határozottan Esztike és a gróf házassága ellen foglal állást. A gróf házassági szándékát hozományvadászatnak bélyegzi. Ámbár vele szemben is egy bárót vonultat fel, de azt igazi szerelmesnek, családját egyszerűnek, patriarchálisnak ábrázolja, — őt nem is érezzük arisztokratának. Az arisztokráciát levitézlett, önmagát túlélt osztálynak tartja. Anynyira, hogy iróniáját némi szánakozó árnyalattal is vegyíti az új viszonyok között gyámoltalanul csetlő-botló arisztokraták bemutatásában. Artúr gróf így beszélget bizalmasával, Porczog báróval: „Az volt a hibám, hogy rangomat, címemet többre becsültem, mint amennyit ér. A világ azonban haladt, s mai napon a köznép úgy beszél rólunk nyíltan, mint mi otthon magunk közt titkon szoktunk; azaz: hogy a magas születés, ha nincs pénz hozzá, otrombául nevetséges. — Ügy van, a középrend tolakodása erőt vett rajtunk, s ha küzdünk is, fegyvereink nem egyenlők. Mmket rangunk kötelez, mi telve vagyunk gyöngédséggel és galantériával. Ök pedig szabadon és tartózkodás nélkül csak a kézzelfogható előnyöket vadásszák."

22 De tisztában van azzal is, hogy ez a levitézlett osztály még mindig nagyon erős, nagyon hatalmas. Az Egy mérnök regényében igen fól érzékelteti azt a társadalmi válaszfalat, amely Szabolcsy elé mered, míg be nem fogadja a „társaság". így beszélnek róla: „Meghívást kapott a főrendek házába? Uram Istenem, kit nem hívnak meg már oda! Az elnök maga is csak közönséges nemes. Az érsekek és püspökök között van, akinek apja kaptafával kereste kenyerét. Hát az a sok főispán! Minő gyülevész had! Ismerek egyet közülök, aki hat év előtt még Cecilie barátném egyik uradalmában árendás volt. Mi lesz még ezután e hajdan dicső testületből! Maholnap behozzák oda a lutheránus és kálvinista superintendenst; be még a zsidó rabbit, s ha így süllyedünk a demokrácia posványában, még vagy egy tucat saktert is."

23 Kemény és éles ez a bírálat, hiszen azt mutatja meg, hogy az arisztokrácia a közélet demokratizálódásának azt a nagyon-nagyon kezdetleges módját is sértőnek tartotta évszázados kiváltságaival szemben, amelyet a kiegyezés utáni Magyarországon megvalósítottak. Pálffy részéről ez a bírálat annál is keményebb, mert — mint látni fogjuk — ő korántsem volt megelégedve a demokratikus vívmányokkal. Ezt a kemény, bíráló hangot azonban nem viszi végig a regényben. Szabolcsyt az arisztokrata körök végül is befogadják, s az ő történetében érdekesen, bár mesterkélten felvetett problémát, a polgári neveltetés, munkás élet és az érett fejjel megkóstolt arisztokrata életforma közötti vívódást az író könnyedén odahagyja egy sablonos és olcsó szerelmi bonyodalom ábrázolásáért. 22. M. Regényírók 35. k. 210. 1. 23. M. Regényírók 36. k. 116. 1.