Katona Imre: A bérharc formái kubikmunkán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 19. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

a felépített idomot (töltést) mérőszalaggal, esetleg műszerrel felmérte, legtöbb esetben a kubikosok közül is segítségére volt valaki. A mérés eredményétől függött a kereset, ill. a nyereség, s a kölcsönös bizalmatlanság miatt cseppet sem lehet csodálkozni, hogy a kubikosok is jóelőre felmérték teljesítményüket és kiszámították várható keresetüket. „A mérnök a maga módja szerint számol, a kubikosok gödörgazdája pedig csak ásónyéllel, de azért... leginkább össze szokott vágni a két számadás."

102 Á kubikos „Ásójának, lapátjának nyele mind tele van jegyzéssel, rovással s számítása olyan helyes, hogy legfeljebb csak köbcentiméterekben téved."

103 Az ellenőrzésre való hivatkozással hozzáértő kubikosok is részt vettek a műszaki felmérésben és természetesen saját hasznukra mindent el is követtek. Attól függően, hogy a munka előtt vagy befejezése után történt a mérés, sokféle cselfogást ismertek: látótávolságon kívül csizmájuk orrára tették a mérőlécet, hogy majd kevesebb földel kelljen kihordaniuk; szalagnál nem a 0 ponton, hanem a 10. cm-nél kezdték a mérést, a többit begyűrték a markukba; az alapvonal helyett hosszabbat mondták be, ill. hamis adatok szolgáltatásával csapták be a műszaki közegeket; máskor a szintező lécet nem a gödörbe, hanem a partra tették és így tovább. Ha a teljesítmény felmérésekor a kubikosok közül került ki a léces, erre is idejében felkészültek: vizes (vízzel borított) csatorna fenekén már jóelőre 30—50 cm-es mély gödröket ástak és méréskor ebbe állították a lécet; a gödör fenekét oldalt mélyebbre vették (ez a legrégibb csalási mód!); méréskor a gödörnek észrevétlenül aláfaragtak : lábukkal hirtelen kikotorták a földet a léc alól, így is nyertek néhány cm-t stb. A kubikosok csalafintaságaival szemben a vállalkozó emberei sem szorultak defenzívába, az ő fogásaik ismertetése azonban alighanem több helyet követelne. A mérési adatoknak mindenképpen egyezniök kellett, különben megindult a kíméletlen harc. A vihar kitörését éles szóváltás előzte meg, amelyben mindkét fél igyekezett megfélemlíteni a másikat, de ekkor még az egységesen fellépő kubikostömegek voltak fölényben : „Hát én vótam a bandagazda. Ementünk, hogy kezdett a mérnök mérni. Hát látom, hogy rosszú mér a mérnök. Mondom nekik: — Na, az anyja szentségit, itt jó kő neki mérni! Odagyün, aszondja: — Adjon isten! — Adjon isten! — No, hun mérünk? — Mondom: — Hát itt a gödörbe. Hát a centlit végighúzták a bubákon, hát ojan sűrűn vót a borozda, me ojan hegyes hej vót. Elsőbb evágtam a zsineget a derekán ásóvá, aztán mondom neki: — Mérnök úr, borozdafenéken nekünk nem mérnek, de maga se mér! Aszondja: ott mér ahun akar! — Ott? Hát próbálja meg! Aszondja: — Mosmán nem is mérek! — Rendbe van, no maj mér ott! Avva a mérnök emén. 102. Tömörkény I.: Förgeteg János 18—19. és ugyanígy-Vízenjárók... 83. 103. Munkáspanaszok — Szentes és Vidéke. 1895. II. hó. 7. sz. 2.