Csákabonyi Kálmán: Békés megyei boszorkányperek a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 17. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)
hogy tegyenek törvényt reá az ő akaratjok szerint (2, §.). Ha pedig jövendőmondók találtatnának, akik hamuban s más effélében mesterkednek, igazítsa meg őket a püspök ostorral.« I. László király első decretumának 34. cikkelyében a boszorkányokat együtt említi a lator asszonyokkal. »A lator asszonyok és a boszorkányok úgy lakoljanak, amint a püspök jónak lát ja.« Kálmán, amint azt lentebb látni fogjuk, élesen elválasztja a striga-t a malefica-tól. Ezt általában úgy szokták feltüntetni, mint Kálmán király felvilágosult szellemének bizonyítékát. Bizonyosfokú felvilágosultságot mutat is a híres törvény, mely kétségbe vonja a boszorkányok bizonyos fajának, a »strigá-«-knak a létezését. Kik voltak a »strigá«-k? A babonák iránt fogékony, alacsony műveltségű népek hite szerint a strigák állattá (bagoly, vámpír) átváltozó boszorkányok voltak, éjjel röpködő lények, kik ember, főleg gyermekvérrel táplálkoztak, s általában az embereket elemésztik. Ez a hiedelem úgyszólván az egész földkerekségen elterjedt. A magyarországi vámpír-hitről Ipolyi Arnold is megemlékezik 1 . Természetesen ennek a hiedelemnek is sokféle alakja volt. Egyesek vámpíroknak gondolták és nevezték az olyan lényeket, akik az élőket különféle módon, de leginkább vérük kiszívása által tették tönkre. Mások viszont strigá-knak nevezték őket. Maga a »striga« szó görög eredetű. A bagoly neve görögül (latinosan átírva strinx, stringos, ebből származik a latin »strix, strigis« és a »striga«). Jellemző, hogy a Burián-—Édes-féle latin—magyar szótárban ez olvasható: »strix, strigis, fülesbagoly: a régiek hite szerint a gyermekek vérét szívja«. A szótárkészítők is szükségesnek látták megemlíteni ezt a hiedelmet. Ha a nemlétező strigák ellen meg is tiltotta Kálmán törvénye a peres eljárást, ezzel még nem szüntette meg a ^boszorkánypereket^ azok ellen, akiket »malefica-«-k (gonosztevő, istentelen) néven ismertek. Bizonyítja ezt Kálmán király ugyanazon decretumának 60. cikkelye. »Bűbájósokat a főesperes, meg az ispán emberei keressék fel és vigyék a törvény eleibe.« Kálmán király csak a boszorkányok egyik fajának, az állattá változó boszorkányoknak nemlétezését mondta kí törvényében és tiltotta meg ellenük a peres eljárást. Helytelen az a felfogás, hogy Kálmán egyszerűen tagadta volna a boszorkányok létezését. A boszorkányokat, mint legnagyobb gonosztevőket a germán népek már a kereszténység felvétele előtt is tűzhalállal büntették. A kereszténység elterjedése után azért is büntették tűzhalállal őket, mert az egyház a boszorkányokban az eretnekségnek, az istentelenlégnek egyik fajtáját is látta és az ilyenekre a »pokolban« rájukváró »örök tűz elővételezését<«, a tűzhalált látták a legmegfelelőbbnek.
