Csákabonyi Kálmán: Békés megyei boszorkányperek a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 17. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)
UTÓSZÓ Ha vizsgáljuk a boszorkánypereket, megállapíthatjuk, hogy azoknak mindig visszatérő motívuma a rontás-vesztés, kötés, szemmelverés. Talán nem érdektelen, ha ezzel is foglalkozom röviden. Rontáson-vesztésen értjük a természetfölötti módon létrejött bajt és kárt. Sántáné perében vallja Csordás Jánosné: »te vesztetted meg ezt a leányt.. A kötés a boszorkánynak egyik rontó tevékenysége. Szegedi Jánosné mondja ugyancsak Sántáné perében: ^Gyermekemet nem szoptathattam, a fenyegetés után kötés esett rajtam .. .« A szemmelverés alapgondolata az, hogy vannak emberek, akiknek puszta tekintete bajt, szerencsétlenséget okozhat. Sok szó esik az ördögpecsétről is. Nadányi szolgabíró jelenti a megyének: »hogy Kis Istvánné a boszorkánybélyeget is a Nagy Mátyásné lábán megmondotta, melyet, megnézvén, magam is láttam és felismertem ...« A békésmegyei boszorkányperek nem emlegetik a Gellérthegyre való járást, nem ügy, mint a szegediek, hogy: »mikor béesküdtek Sárhegyen, Gyöngyösön a boszorkányok .. táncoltak és vigadtak ... és Gyöngyösrül Sz. Gellért hegyire jártak ...« A »mi« boszorkányaink annál kiadósabb utat tettek. Hol Törökországra kocsisnak hat fekete ló mellé és onnan drága jószágokat, angliákat hoztak . . . vallja Mosik István Koós Andrásné Török Mária perében; hol még messzebb jártak. Hosszú két évszázad meg még egy emberöltő teltek el azóta, hogy Békés vármegye boszorkányokat égetett. A szerencsétlen áldozatok hamvait hamar szétszórta a puszták szele, szomorú emléküket pedig régesrégen belepte a feledés . .. Hogy ennek sötét fátyolát fellebbentettem és miért? Roppant tanulságok rejlenek múltunk megismerésében és ezeket a tanulságokat jelen életünk számára mindnyájunknak le kell vonnunk, különben nem tudunk tájékozódni sem a nemzetközi helyzet bonyolult szövevényeiben, sem a gazdasági tevékenységből vagy kulturális nevelőmunkából adódó feladatok között. Jól érzik ezt a feladatot maguk a dolgozók is, amikor mind nagyobb érdeklődéssel fordulnak multunk megismerése felé.