Csákabonyi Kálmán: Békés megyei boszorkányperek a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 17. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

póban, és abból mindnyájan egyetek, higyjétek el, hogy a féreg el fog veszni közületek. A minthogy el is veszett és soha többé közöttünk nem éreztük. Szilágyi János előadta: Tudom, hogy fejköíőt sütött Német Mártonné egy czipóban, de azért sütötte, hogy fiát a tömlöcben a féreg meg ne ehesse, azt pedig cselekedte egy öreg koldus javallásából. Kihallgattatott végre Géczy Miklósnak felesége, Egyed Anna: Amikor — így szólt, hozzánk hozták és lánczra verték a legényt, az anyja hozott neki egy czipót, és mikor én a tüzelő lóczán feküdtem, akor előttem megszegvén, látom, hogy a fejkötőt kihúzza belőle s mindjárt eltette, de a czipóból nem evett. Én aztán a másik menyecskének mondom: Ez az Istók megszelt egy czipót és valami volt benne, és az úr haza jővén megmondottuk, s tőle elvette s kérdi az uram tőle: Ugyan Istók, miért sütötte az anyád ezt a czipóba? Arra azt mondja a fiú: Bizony bátyám csak azért, hogy a féreg a tömlöcben meg ne egyen. A fejkötó, mondja a tanú, a menyecskéé volt, legelső urához mikor hozzáment, mennyasszcnyi főkötője volt. Nem tudja pedig Német Mártonnénak boszorkányságát.* Ezzel a vizsgálat befejeztetett és 1720. július 9-én összeült a törvényszék Békésen. Tárgyalás alá vétetett tekintetes és nemzetes ifjabb Cs. Komáromi György rendes alispán, mint elöljáró és felperes keresete, ezen nemes Békés vármegyének Gyula városában lakó Német Mártonné ellen indítva és kezdve, a ki ellen tekintetes ügyész úr fentartott meghatalmazásánál fogva vádat emelt a következőképen: »Kogy t. i. a perbe fogott alperes nem tudni miféle gonosz lélektől megszállva és vezéreltetve, nem borzadott a keresztény vallás, az isteni és emberi törvények ellenére, babonás dolgokat művelni, és a felsorolt tiltott dolgokat folytatni, s a keresztény hittől sok jámbor hívő botrányára s mi több, saját lelkének veszedelmére elpártolni. Hogy a vádlott által művelt és folytatott babonás dolog minemű volt, az ellene megejtett s előmutatott nyomozásból eléggé kitűnik. Mivel pedig a jog világosan követeli, hogy a gonosztevők, másoknak elrettentésére, az ország megmaradására, az illető elöljáróságok által mindütt érdemük szerint büntettessenek, de meg a törvények és a keresztény vallás tiltott eszközöknek rossz célra való használatát senkinek sem tanácsolják, sőt az ilyen tiltott dolgoktól, minden keresztény teljesen el van tiltva — és a ki babonás dolgok gyakorlásában rajta kapatik, a hazai törvények, kivált István II. könyv 31—32. fejezet szerint bűnhődni szoktak, s nem ok nélkül, mert a véteknek bocsánatot