Csákabonyi Kálmán: Békés megyei boszorkányperek a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 17. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)
a vén táltoshoz, aki éppen Gyulán koldulgat. Magához elhívatta s adott neki egyetmást, arai a háztól kikerült, mert tudta, hogy a jótanácsot nem adják ingyen. Előadta, hogy mi járatban van s ígérte, hogy ha segít rajta, nem lesz hálátlan. A tanács így szólt : Süssön kenyeret a fiának s süsse bele a fejkötőjét, s ha ebből eszik a fia, kinyílik előtte a börtön ajtaja, amikor akarja. Első dolga volt Német Mártonnénak kenyeret sütni, beledagasztotta szép fodros fejkötőjét, s azután vitte a vármegyéhez, hogy beadja fiának a kenyeret. Talán nagyocska volt a kenyér s gyanút keltett, vagy talán a tömlöctartó megkívánta, elég az hozzá, hogy megszegték, mielőtt a fiúhoz került volna. Kisült a gonoszság. Szegény asszonyt ott marasztalták azonnal a vármegyeházán. Bejelentették az esetet az alispánnak, az aztán rögtön megbízta Nadányi Miklós szolgabírót és Muraközy József esküdtet, hogy vizsgálják meg a dolgot, nem-e rejlik-e benne valami gonosz boszorkányság. Felrendelték a Német Mártonné szomszédait s erősen faggatták őket, hogy mit tudnak ezen dologban, kié volt a fejkötő, melyet Németné a kenyérbe sütött s ennek előtte valami boszorkányságot, vagy erre célzó ördögi tudományt vettek-e észre? Molnár Márton volt az első tanú, aki előadta : »Mikor a malomból hazajöttem, a cselédeimtől hallottam, hogy hallották volna — hogy Német Mártonné, a mikor fia megfogatott és a tömlöcbe vitetett volná, a kenyérben, a melyet a fiának sütött, fejkötőt sütött benne. A Német Mártonné leányától hallottam, folytatta a tanú, hogy mikor az anyját megfogták, félt és előttem is reszketett és én mondám neki: Bolond, mit félsz te azért, hogy anyádat megfogták?* Erre azt mondja a leány: »Űgy félek, hogy reám vall anyám, mert én sütöttem a fejkötőt a kenyérbe; de maga parancsolta és világosan hallottam tőle ilyen formán, hogy egy koldus jött hozzánk és az azt mondta, hogy ha fejkötőt sütünk a kenyérben, a fejét üssék le, ha meg nem szabadul, aki a tömlöcben megeszi.* Megnevezi azután Géczyt, az akkori hadnagyott jobb tanúnak. Molnár Mihály felesége Tódi Katalin a következőket vallotta: ^Hallottam a Géczy Miklós zsellér asszonyától, hogy először egy félkenyeret vitt a fiának Németné a Géczy házához, a hol az lánczon volt, és még nem is evett a fiú a kenyérből, mindjárt ismét vitt neki egy cipót, amelyben volt a fejkötő, és a hadnagy vette észre, hogy mikor megszegte a cipót a Németné fia, a benne levő fejkötőről úgy vakarta a tésztát, s mikor látta volna Géczyt, azt kérdi tőle: Mit csinálsz te Istók? Micsoda ez? De minthogy nem hagyta nyugodni a fiút Géczy, jól evett mindjárt s a keblébe dugta a fejkötőt, de csak elvették tőle.*
