Csákabonyi Kálmán: Békés megyei boszorkányperek a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 17. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

szolgabíró és Muraközy József esküdt Szentandráson elfogták s megkezdték ellene a vizsgálatot. Szuhai Andrásné Vég Erzsébet a következőket vallotta: »Kovacs Gergelytől hallottam, hogy mondotta: Nyilván ráesküszöm, hogy Harangöntő hitt engemet ki a házból és ő ütötte a fejemhez a kantárt és ő nyargalt rajtam. Azt pedig a Kovács György sógorának a feleségétől hallottam, hogy világosan gyanakodott, hogy a leánykáját Harangöntő rontotta meg, kit is midőn Túrra a doktorhoz vittek volna, azt mondja Harangöntő: Ne vidd el, adj szappanlevet neki s mindjárt meggyógyul. Magától Harangöntőtől hallottam — folytatja a tanú —, hogy a túri juhászok neki azt mondották, hogy ördög vagyon a faluba. Mondja rá Harangöntő: én vagyok a. Ugyan te vagy-e bátya? — szólnak a juhászok. Engem hínak annak. A mikor Kovács György megkötözte Harangöntőt, azt mondotta: Lelkem Kovács György ne kötözz úgy meg. Arra Kovács György azt felelte: Megkötözlek ördögadta, mert tudod-e, hogy engem megnyargaltál, s tudod-e, hogy bűvölésedre az egész ábrázatom eldagadott, hogy még szemmel sem láthattam. Továbbá szól a tanú: bort ivott Harangöntő nálam öt itczét, és mikor annak árát kértem, hármáért megfizetett, ketteit eltagadta és mindjárt azonnal a kezemen nyavalya esett, ki iránt is gyanúságom szerint csak jártam reá, hogy gyógyítson meg, s mikor megfogták és Öcsödre vitték, arra is ajánlotta magát, hogy csak bocsássák el, mindjárt meggyógyít amint is mihelyt elbocsátották és haza érkezett, azonnal különös fürdőt főzött és mindjárt megkönynebbedtem, mert meggyógyítlak. Édesem aztán meg ne égettes, mert meggyógyítlak. Meg is gyógyultam Istennek hála, s a kezemen levő sebet pedig valami porral hintette be.-« Oláh György szerint már akkor is megcsonkultak voltak annak a nevezetes pernek iratai és éppen azok hiányoztak, melyek a legértékesebb adatokat szolgáltatták volna arra, hogy Harangöntő András igen híres boszorkánymester volt, aki nemcsak kuruzsolt, bűvölt, bájolt, de hogy ő volt a feje, mestere azon boszorkányhadnak, mely szerinte megyénk területén szervezett szövetkezetet képezett. A vád előterjesztéséből következteti, hogy Harangöntő nem közönséges kuruzsló volt, hanem istentelen gonosz, ki erdők sűrűjében sötét éjjel maga köré gyűjti társait pogány módra énekelt, imádkozott velők s fogadalmat tett és tétetett a sötétség fejedelmének. Milyen érdekes lett volna megismernünk a boszorkányszertartások részleteit, — a boszorkány én eket, fogadalmak, imák szövegét, a bűvölés és bájolás szavait, melyekre Harangöntő az éjjeli összejövetelek alkalmával bűntársait tanította! Sajnos, ezeket nem jegyezték fel.