Csákabonyi Kálmán: Békés megyei boszorkányperek a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 17. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

dőben is meri hitével mondani, hogy mind Koósné, mind Kerekesné nyilvánvaló boszorkány. A tanúnak füle is akkor romlott el, mert olyan sebesen jártak, valamint a golyóbis és azon sebesen járásnak szele miatt dugódott be a füle.* Az ítélet így szólt: ^Miután az előállított hiteles és szavahihető tanúk vádlott fejére tett esküvel kétségtelenül bebizonyították, hogy ördögi mesterséget űzött s valóságos boszorkány: hogy elhagyva emberi formáját, magát kutyává átváltoztatta, s egyeseket halálra kínzott, majd másokat különféle betegségekkel ördögileg elárasztott s megvesztett, s némelyeket pedig ugyanazon veszedelmekből ismét meggyógyított: és mivel ezen törvényszék előtt bűbájos volta eléggé megerősítést nyert: de tekintettel az egész Szeghalmon elterjedt gyanús voltára is, s mert mint maga is elismeri, nem retteg több ízben házasságtörést elkövetni : ugyanazért, mindezen körülményekre figyelemmel, és megfontolva a fontolandókat, hogy a törvény kívánalmainak elég tétessék, s hogy a méltán megérdemelt büntetést elnyerje s másoknak is elrettentő példájára, vádlott egyhangúlag megégettetni hataroztatik.« Koós Andrásné »masoknak elrettentő példájára* mint nyilvánvaló boszorkány megégettetett. 1717. április 28-án tárgyalták özvegy Deák Ambrusné gyulai lakos boszorkányperét. Tolnay István a vármegye ügyésze, előre bocsájtván az általános jogi tiltakozást, előadja a következőket: »Alperes özvegy Deák Ambrusné, nem tudni minő okoktól vezéreltetve, elhatározott szándékkal az ördögi mesterségre adván magát, sok embert megrontott. Ezt bizonyítja Sánta Mátyásné vallomása is, az A. B. betűk alatt benyújtott vizsgálati iratok is tanúsítják. Ennélfogva kéri, hogy az ebből levonandó igazság szerint az alperest elmarasztalják és megbüntessék az ország tételes törvényei és a mindennapi gyakorlat szerint, és fentartja a fentartandókat.* A törvényszék ítélete, amint mondja: »Az alperesnek — a fölperes részéről állított bűne, az elöljáró és felperes az ügyész által nem bizonyíttatott be, mivel mégis a megégetett özvegy Sánta Mátyásné vallomása az alperest bűntársnak mondja és gyanússá teszi, elhatároztatik, hogy az alperes eskü letételével tisztítsa ki magát a vád alól*, özvegy Deák Ambrusné gyulai bába eleget tett a törvényszék ítéletének. A vármegye alispánja 1721-ben elrendelte a vizsgálatot Supony András, »Harangöntő«-nek ismert boszorkány ellen. Nadányi Miklós