Csákabonyi Kálmán: Békés megyei boszorkányperek a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 17. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)
bíráskodás idejére elnapoltatik, és vádlottnak — addig is jótállás mellett — szabadon bocsájtása, vagy személyének letartóztatása határoztatik.« Kövér Péter védő nemcsak a védelmet igyekezett lelkiismeretesen teljesíteni, de jó szívűségéről is tanúságot tett, midőn a szerencsétlen vádlottért ^kezességet vállalt száz forintig«. Nagy Mátyásné tehát szabadon bocsáttatott, de nem tölthette napjait nyugodtan, folytonos zaklatásnak volt kitéve, főképpen Tolnay István ügyész kereste, kutatta a bizonyítékokat. Nem szűnt sürgetni az alispánt, mígnem 1717. tavaszán csakugyan összeült a bíróság. Több mint kétszáz tanút idéztek meg, de minden kétséget kizáró módon nem lehetett rá sütni Nagy Mátyásnéra a »nyivánvaló boszorkányságot*. , A békésiek ugyanis nem viseltettek ellenséges indulattal Nagy Mátyásné iránt, mert hiszen nemcsak két tanú akadt, de három, kik ^tisztázására* a hitet letették, s mint a bűnügyi iratokon fel van jegyezve: a megyei bíróság kívánalmainak a határozat értelmében három tanú által elég tétetvén, Nagy Mátyásné az ellene emelt vád alól magát tisztázta. Nern sokáig volt azonban nyugodalma a szegény asszonynak. Nadányi Miklós szolgabíró folytonosan szemmel tartotta, s leste a kedvező alkalmat, hogy újra rátegye a kezét, és a kedvező alkalom nemsokára eljött. A Kis Istvánné ellen hozott ítélet 1718 elején hajtatott végre. Megégetése előtt, mint az ítélet is elrendelte, sütögettetés alá vették. A végrehajtásról Nadányi Miklós szolgabíró és Kis Ferenc esküdt 1718. január hó 27-én a következő jelentést tették: ^Törvényesen megsententiaztatván Boszorkányságaiért Dobozi Kis Istvánné, mikor exeguáltatott szorosan examináltuk, hogy még kik volnának afféle boszorkány mesterségben való Complex társai, és kiket tudna afféle személyeknek lenni: s említett Dobozi Kis Istvánné vallotta Békésen lakó Nagy Mátyásnét hasonló Boszorkánynak Lenni, melyrül mint igaz hittel a Tekintetes Nemes Törvényszék előtt relatiot teszünk, belől megírt személyek* 21 . A szolgabíró meg sem várta, hogy mit szól a törvényszék ezen fontos jelentésre: azonnal elfogatta Nagy Mátyásnét, s a Kis Istvánné vallomása alapján azonnal meg is vizsgálta, ha vajon igaz-e, mint a vallomás tartja, hogy Nagy Mátyásnénak a boszorkány jegye is meg van. Kis Istvánné igazat mondott. A szolgabíró a törvényszék elé terjesztette, hogy Kis Istvánné a boszorkány bélyeget is a Nagy Mátyásné lábán megmondotta, melyet megnézvén magam is láttam és felismertem. Még aznap, tehát 1718. január hó 27-én összeült a törvényszék Gyulán.
