Csatári Dániel + Veress Endre: Veress Endre emlékezete + Báthori István habsburg-ellenes politikája (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 16. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

Veress Endre: BÁTHORY ISTVÁN HABSBURG-ELLENES POLITIKÁJA

váratlan halála miatt végérvényesen abbamaradt. Részleteket ekként nem tudunk egész Magyarország megmentését célzó, átfogó elgondolásáról, csak azt látjuk, hogy a niepolomice-i vadászkastélyába viszszavonult királyt ezidőben szüntelenül nyomasztó gondok gyötörték, minthogy folyvást keserűséggel figyelte a magyarság süllyedését és romlását mind gazdasági, mind művelődési téren. A Habsburg-ház elszívta erejét, kifosztotta kamaráját, elgyarmatosította, politikai szavát elnémította. S nem volt elég a kizsákmányoló idegen kormány garázdálkodása, nem tett egy lépést sem a másik veszedelem elhárítására: a terjeszkedő török elleni erélyes küzdelem megindítására. Ezek láttán mind erősebbé vált az a meggyőződése, hogy Magyarország csak úgy állhat talpra és lehet ismét erős és független, mint egykor, ha lerázza nyakáról az idegen jármot és nemzeti királyt választ. Eri'e még a varsói országgyűlésen mondott megnyitó beszédében is figyelmeztette a lengyel rendeket, hogy tekintsék határozataik hozatalában a közjót s a haza érdekét, mert »a történelem tanúsága szerint jeles birodalmak pusztultak el már a viszályok és egyenetlenség miatt«, amit mutat saját hazájának, a szomszédos Magyarországnak sorsa is. »Ez virágzó, szabadságokkal ékes ország vala, de mivel egyesek saját érdeköket nézték, nem a hazáét, rossz tanácsok miatt magokat és országokat is szolgaságba rántották.« A kegyetlen végzet nem engedte megvalósítani Báthory nagy tervét. Pedig ez nemcsak a magyarság fejlődésének szabott volna más, jobb irányt, hanem egész Közép-Európa kialakulására erősen hatott volna. Kora vezéralakjai mind tudtak róla s közpályájukon abban nevekedtek, izmosodtak. Báthory halála után is még sok évtizeden át az országgyűléseken állandó téma volt az unió. Emlegették bölcs intelmeit, amelyek új nemzedéket teremtettek a szolgalelkű osztrákrajongók helyébe és nemzeti öntudatra ébresztették a gyávákat vagy kételkedőket. Ebből az új nemzedékből magaslott ki többek között Bocskay István, aki Báthory hozzájárulásával lett váradi kapitány s később fegyverrel védelmezte Erdély és Magyarország jogait az osztrák elnyomással szemben. Bocskay fiatal korában maga is hosszú időt töltött a prágai udvarban. Ott eleinte az osztrák—magyar kapcsolat szükségességét vallotta, mindaddig, amíg rá nem eszmélt, hogy az erdélyi fejedelemség fenntartása a török fennhatósága alatt, életbevágó szükség a Habsburg-befolyás ellensúlyozására. Erről végrendeletében is intő módon megemlékezett. Ismeretlen tény, hogy Báthory István felfogását még Bocskaynál is határozottabban követte kiváló kor- és fegyvertársa: Bethlen Gábor. Bethlen leveleiben állandóan az osztrák befolyás gyengítésére serkentette a magyarságot s ennek érdekében évekig tartó hadjáratot is vezetett a Habsburgok ellen.