Csatári Dániel + Veress Endre: Veress Endre emlékezete + Báthori István habsburg-ellenes politikája (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 16. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

Csatári Dániel: VERESS ENDRE EMLÉKEZETE

lene azt helyezni, a sors így szólt: Elég, és lesújtja vágyakozóan felemelt kezet.«

51 De Veress Endre teljesítményeinek tudományos, erkölcsi értéke éppen a halála utáni években lezajlott nagy dunamedencei társadalmi átalakulás során, az itt élő népek közeledésében vált kézzelfoghatóvá, s kapott történelmi igazolást. Ekkor derült ki, hogy a népek közeledésének és barátságának eszméje, amelyre egész életét feltette, gyakorlati értelmet talált, s a rögös utak végre egyenesbe fordultak. Veress Endre gyakran idézte egyik kedvenc hősének, Báthory Istvánnak a jelmondatát: »Hiaba él, aki senkinek sem hasznal.« Báthory István történetírójára, Veress Endrére emlékezve pedig elmondhatjuk: nem élt hiába, nemcsak népének, hanem szomszédainak is hasznára volt, elősegítette egymásratalálásukat. S most, hogy a város, amelyhez annyi tudományos és érzelmi szál fűzte, lerója tiszteletét és kegyeletét emléke előtt, úgy tűnik, hogy Veress Endre művére is vonatkoztatható a román közmondás: »A víz lefolyik, de a kövek megmaradnak^. JEGYZETEK 1 Az előadás elhangzott 1959. november 22-én, Gyulán, a Múzeumi Hét keretében. E körülményből adódóan Veress Endre munkásságának főként román és Békés megyei vonatkozásaira tértem ki. Ezúttal mondok köszönetet ifj. Veress Endrének és dr. Dankó Imrének jelentős segítségükért. 2 Az emlékmű leleplezésére aznap, a Vízügyigazgatóság előtti téren került sor. 3 A Hunyad megyei Történe'ml- és Régészeti Társulat 12. Évkönyve. Szerkesztette: Veress Endre. Déva, 1901. 130. 1. 4 A Bukaresti Magyar Képes Naptár az 1890. közönséges évre. Szerkesztette: Veress Endre. Brassó, 1889. 32., 51 — 8., 81 — 6. 1. Továbbá: Vasárnapi Újság, 1889. évf. 31 — 3. sz., Etnographia, 1890. évf. 410 — 11. 1. és 1848—49-i Történelmi Lapok, 1892. évf. 110 — 11. 1. 5 1848—49-i Történelmi Lapok, 1892. évf. 15., 30 — 1., 149 — 50.. 187., 242 — 5. I. Továbbá: Erdély, 1892. 271 — 81. 1. 6 Képes Családi Lapr.k, 1887. évf. 47. sz. és 1890. évf. 4. sz. Vasárnapi Üjság, 1886. 38., 4G. sz., 1888. évf. 47. és 49. sz. Világkrónika, 1887. évf. 15. sz., Etnographia, 1890. 194 — 7. 1., Fővárosi Lapok, 1894. febr. 11. 7 Magyar Ifjúság, 1801. 52. sz. 821 — 3. 1. Erdélyi Hiradó, 1894. aug. 8. 8 Szádeczky Lajos: Erdély és Mihály vajda című történeti munkáját az Ungária folyóirat 1894. 5. évf.-nak 6—7. lapjain ismertette. 0 Erdély Fejedelmi Tnterregnuma (Izabella királynő működése). Bp. 1899. 10 A bírálatot Szádeczky előbb Kelemen Lajossal, majd Krenner Miklóssal akarta aláíratni, de miután visszautasításban részesült, Lukinich Imre kezdőbetűivel látta el. Megjelent: Erdélyi Múzeum, 1900. febr. 94 — 8. 1,