Csatári Dániel + Veress Endre: Veress Endre emlékezete + Báthori István habsburg-ellenes politikája (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 16. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)
Csatári Dániel: VERESS ENDRE EMLÉKEZETE
a maguk teljességében csak ilyen valóban válságos pillanatban rajzolódnak ki.« 20 Veress Endre számára ilyen válságos pillanatot okozhatott a Könyvészet megjelentetését követő kedvezőtlen fogadtatás. De a válság felszínre hozta rejtett tulajdonságait: önzetlenségét az ügy iránt, az emberiségben vetett hitét, a szabadságharcos ősöktől örökölt kitartást s a túlerővel szemben is küzdenitudást. Ezért tovább dolgozik a Bukarestben megjelenő Documente sorozat kötetein — és mennyire megszívlelendő — az utókorra bízta a döntést. Miről is szól az Erdély, Moldva és Havaselve XVI—XVII. századi történelmének iratait felölelő 11 kötetes publikáció? A magyar és román történelem közös , emlékeiről, arról, hogy fonódott össze e két szomszédos nép sorsa a távoli középkor ködbevesző évszázadaiban is. Harmincnyolc év, szinte egy élet kutatómunkája révén Veress Endre e gyönyörű nyomdatechnikával előállított művében kimutatja, hogyan éltek jóban-rosszban , románok és magyarok, egymás oldalán, miként segítették egymást. E kapcsolatoknak régi hagyománya volt — írta, s ismeretlen okmányok sorozatával igazolta Veress Endre —, hogy a román fejedelemségekből érkező politikai menekülteket mindig jó szívvel fogadták Erdélyben, védelmezték őket a Porta bosszújával szemben, s ezek az érzelmek olyan mélyek voltak, hogy a száműzötteket távoli helyeken rejtették el az elfogatásukra érkező csauszok elől. Mindezekért méltán nevezhette Veress művét Németh László a népek olyan freskójának, amely e kiadvány sokezer ecset vonása alól nő ki, s teljes erkölcsi súlyával állhatott a gyűjtő tiszta szándékairól tanúskodó munkássága mellé 30 . A Documente sorozatot kedvezően fogadó másik vélemény a határon túlról jött. Balogh Edgár, azzal kapcsolatban, hogy 1938 elején Iorga Miklós a közös német veszélyre figyelmeztette Európa népeit, ezt írta: »Sppen most jelent meg a román fővárosban egy magyar tudós életműve: Veress Endre okmány gyűjteménye Erdély és a román fejedelemségek közös múltjáról. Ez a dokumentumkötet soha jobbkor nem figyelmeztethetett volna a románság és magyarság közös érdekeire. A nagy román történész és az úttörő magyar kutató döntő pillanatban egészítik ki egymást. Az átfogó és összefüggő keleteurópai történelemkutatásnak másutt is készen állnak az előfeltételei. Okos felismerésen múlik, hogy mi, magyarok, románok és szlávok rögzítjük-e le először a még íratlan dunai történelmet, vagy átengedjük ezt a tudományos tárgykört a Németországban felállított Osteuropeisches Institut professzorainak ?« 31 Ugyanilyen elismeréssel nyilatkoztak a nagy sorozatról román részről is, ahol szintén megértették a magyarság és románság közös érdekeire figyelmeztető szavait 32 . Bár a hivatalos történetírás igyekezett elhallgatni Veress művét, e jelek láttán kénytelen volt mégis arra kitérni. A gyulai származású Horváth Jenő elismerő bírá-
