Sonkoly István: Erkel Bánk bánja. Erkel kéziratos férfikara Gyulán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 15. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)
van. Jelzete: Ms. Mus. 1169. Az említett másolatban két elírás is található. A másoló a címet »Csurgo kebellel« írja»Buzgó kebellel^ helyett. Továbbá 1879-es évszámmal látja el keletkezési idejét, bár ezt 1875. dec. 3-án már előadja a Gyulai Dalkör a jubileumi mise keretében. A kis. mindössze 45 ütemes szerzemény — melyből négy ütem az orgona előjátéka és két ütem az utójátéka — nem egyházzenei szerzemény, hanem Göndöcs plébános vallásos jellegű költeményének zenébe öntése négyszólamú férfikarra. Arról nincs tudomásunk, hogy e kis alkalmi darab azóta előadásra került-e. Kéziratban maradt partitúrája méltán számíthat érdeklődésünkre, hiszen a dallamosításra Gyula városa ösztönzi. Nyolcütemes első szakasza b-dúrban, az alaphangnemben zárul, melyet megelőz a témából legombolyított négy ütemes orgonabevezetés. Csalódnánk, ha keresnők benne tökéletes szólamvezetést s harmóniakezelést. Akárcsak az 1953-ban előkerült Köri kördalbari — itt is akadunk henye akkord vételre' 1 . Már a 10-ik ütemben találunk rosszul hangzó fedett kvintpárhuzamot az I. basszus és az I. tenor közt. A moduláló középrész a 14 ütemtől kezdődik, beszámítva az ütemelőző nyolcadot. Ennek unisono dallama g-mollba kerül kromatikus modulációval, majd nyugtalan hangnemi kitérések múlva visszatér az első dallam a 23-ik ütemben: »Itt a menyország megnyittatik-" szavakra. Ez a kis középrész sem ment apróbb elírásoktól. A 18. ütemben tritonust találunk, hogy a II. basszus g-a lépésével egyidejűleg az I. tenor h-ról ciszre lép. Ujabb meglepetés a 22. ütemben a fedett oktáv. Az I. tenor kvartot, míg a II. basszus csak szekundot lépve érik el az oktávot. A 23. ütemben induló visszatérést a 31. ütemben induló olyan anyag követi, amely ritmusában, hangfelvételében emlékeztet a 13. ütemben kezdődő középrészre. Az első szakasz mégegyszer, tehát másodszor is visszatér »ki bőkezűleg építi« szövegre. Bár e kis kórusmű talán egy-két óra alatt születik, esetleg valamelyik fiának kezemunkája, végig, részletesen kidolgozott, apróbb simításokkal ma is előadható. A Buzgó kebellel zenéjében ne keressünk polifon szerkesztést, mert ennek nyomát másutt is alig leljük meg a korabeli magyar kórusirodalomban. A német Liedertafel hangvételére rezonál évszázadon át a magyar dalárda stílus is. Egyszerű homofon szerkesztést sugall ez, ahol az I. tenor intonálja többnyire a tematikus anyagot. Ha e mozzanatok figyelembevételével tekintjük át Erkel kis férfinégyesét, helyesebb értékeléshez közeledünk. Erkel gyulai kórusa rokonszenves, férfikari irodalmunk letűnt korának figyelemreméltó emléke.
