Solymos Ede: Adatok a Fehér-Körös halászatához (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 14. Gyula, 1960)
A másik újságban olvasta még a 90-es években, hogy Budapesten a budai oldalon van egy vízilány a Dunában, aki esténkint kimegy a partra, gyönyörűen énekel, de megfogni nem lehet. Utoljára Orsovánál látták. A harmadik elmondta, hogy a gyerekeket ijesztgették a víziemberrel, nehogy a víz közelébe menjenek. Még gyerekkorában hallotta — most 65 éves —, hogy a remetei hídnál egyszer egy hang kiszól a vízből románul: »ciasul au venit, omul nu« (az óra eljött, de az ember nem). Később odament egy ember fürdeni, és belefulladt. Végül az utolsó mesélte, hogy 1908-ban Pesten az állatkertben látott víziembert. Olyan forma volt, mint mi, de nagy hajjal, csúnya fehér forgása volt a szemének. Kihozták a vízből és mutogatták.. Máshol nem látott, nem hallott ilyenről, pedig az első háború alatt a Dunán is halászott. A halászok nagy része tud úszni, de legtöbben nem szeretik a vizet. Emlegetnek egy békési régi halászt, aki öreg korára megvakult, de az úgy tudott úszni, hogy még vakon is, mikor más szerszámmal nem halászhatott, lebukott a víz alá és kézzel fogta a halat. ÖSSZEFOGLALÁS A Fehér-Körös halászatát áttekintve, megállapíthatjuk, hogy legjellemzőbb vonása a nagy szerszámok teljes hiánya egész az utóbbi időkig. Ennek okára már Fényes Elek rámutatott: «-Az idevalósi tölgyfák igen tömörek, s nehezek, úgy, hogy a vízben könnyen leülnek, melyre nézve az itteni Körös medre rakva van illy elmerült tölgyderekakkal, annyira, hogy benne halászni csak merítőhálókkal s szigonyokkal leheti. Valóban, ősi szerszámnak csak a szigonyt, pókot és csömpölyt találtuk. Ez utóbbinál is feltehető, hogy elsődlegesen bokrászásra használták, és csak a szabályozások után, mikor a medret bizonyos fokig megtisztították, tértek át a boronálásra. A bérlő rendszer első idejében új szerszámok alig honosodtak meg, mert a bérlő fenntartotta magának a jogot az ezekkel való halászatra, másrészt a félig paraszt, félig halásznak ideje sem volt újdonságokkal vesződni, nem beszélve arról, hogy hajót sem tarthatott. Ekkoriban kezdik a parti horgokat, vesszővarsát, h pg yps kecét, szakot, és kisebb kerítőhálót használni. Ez utóbbi huelÊ5à!-nèn^;>olt csodálatos, hisz a régieknek nem lett volna kifizetőjrkrgy akár többen is öszszeállva, nagyhálót készítsenek, tanyákat /feztitsänak^ mik\r így is foghattak annyit, amennyire szükségük vc
