Solymos Ede: Adatok a Fehér-Körös halászatához (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 14. Gyula, 1960)
lították is Pestre. A halászokkal vagy halban, vagy pénzben számoltak el. A pókászok továbbra is pénzben fizették a bérletet. Ilyen módszerrel és eszközökkel azonban nem tudták kihasználni a vizet, ezért az igazgató Csongrádhoz fordult tiszai halászokért. A környező vizeken akkoriban már volt néhány csongrádi halász. Csongrád polgármestere a város vizén halászó Szálkai Mihály halászmestert ajánlotta, aki 1928-ban öccsével, Lajossal és két társával, minden szerszámjával át is költözött Dobozra. A két társ egy év múlva visszament, ^Legényemberek voltak, óhajtottak visszamenni*. A 60 éves Szálkai Mihály 25 éves fiával együtt ma is halászik, öccse 1933 óta, mint kerékgyártó, mesterségét folytatja. Szalkaiék rövid idő alatt megváltoztatták a halászat képét. Az új szerszámok hamar kiszorították a régieket, úgy, hogy a fiatalok sokat csak hallomásból ismernek. Üj halászokat is neveltek olyanokból, akik azelőtt sosem halásztak. Ez érthető is, ha figyelembe vesszük, hogy az öregek ellenségesen fogadták a jövevényeket, még inkább az új szerszámokat. Kárörömmel nézték, hogy kínlódnak ezek az ismeretlen vízen. Az új szerszámokat csak a fiatalok vették át. Ehhez hasonló folyamatot már a Velencei tavon is megfigyeltünk 1 . A fogásnak csak 40%-a volt a gyáré, vagy halban, vagy pénzben számolták el. Szalkaiék a nagyhálóhoz részes halászokat fogadtak. A gyár pókászoknak továbbra is adott pénzért engedélyt. 1945-ben megalakult a halászszövetkezet. Saját szerszámmal, bokorba osztva dolgoztak. A fogásból 10—20%-ot adtak le, amint éppen a helyzet kívánta. 1952-ben termelőszövetkezetté alakultak, a szerszámokat beadták, árát 3 év alatt fizetik ki. A varsát 20, a ladikokat 150—300 Ft-ra értékelték. Most a kereset 45%-át adják le, évvégén osztalékot kapnak. Új szerszámokat a szövetkezet által adott anyagból maguk állítják elő. Három brigádba vannak osztva, az egyik varsával, a másik kettő húzóhálóval dolgozik, hetenkint cserélik a szerszámot. A kereset brigádonkint közös, még a horgoknál is, amit egyénileg kezelnek (1952). A faluban levő Holt-Körös halászati joga a part tulajdonosoké volt a víz közepéig, ha állami jegyet váltottak. De ezt nem vették szigorúan, jött ide boldog-boldogtalan halászni. A 20-as évektől kezdve még telepítettek is halat. Ha a víztulajdonosok meghallották, hogy a közelben valahol a kubikgödrökben döglik a hal, kifogták és kádban hazaszállítva a Holt-Körösbe engedték. Amikor itt is apadni kezdett a víz, jött a falu apraja-nagyja, s ahogy tudták fogták a halat. Most már jelentéktelen a halállománya, a halászok nem is törődnek vele. A harmadik terület az uraságé volt, maga halásztatta, legfeljebb a felügyelők pókászíak. A felszabadulás után ezt a területet lecsapolták.
